A vásárhelyi festőművész életművének fél évszázadát átfogó kiállítás tökéletesen szemlélteti, hogyan reflektált változó világunkra a maga sajátos látásmódjával Hézső Ferenc. Az Alföldi Galéria földszinti termeiben berendezett tárlat legkorábbi alkotásai 1958-ból, a festő főiskolás korából, legújabb művei pedig az elmúlt esztendőkből származnak
A Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1957-1962 között Domanovszky Endre és Pap Gyula növendékeként tanuló Hézső Ferenc saját elmondása szerint a tárlat összeállításánál arra törekedett, hogy bemutassa látásmódjának változását, valamint képet adjon a látogatóknak festői korszakairól. A művész szerint az alkotások befogadása szempontjából nagyon fontos a festmények keletkezésének időpontja, hiszen ez iránytűként szolgálhat a néző számára, milyen szándékok, törekvések jelennek meg egy képben. A művein sajátos szimbólumrendszert teremtő Hézső elmondta: nemcsak festője, de morális, filozófiai kérdéseket is ábrázoló műveivel krónikása is szeretett volna lenni az elmúlt fél évszázad Magyarországának.
Hézső festői programjának középpontjában a természet és a benne élő, munkálkodó ember kapcsolatának és változó viszonyának ábrázolása áll. Mint ahogy azt a Duna pArt Galéria honlapján megjegyzi: "Az alkotómunkám háttereként számomra fontos élményforrások országunk karakteres tájegységei. Ezek közül említhetem az Alföldet, a művésztelepi lehetőségeket, amelyek Tokaj, Hortobágy, a Kunság és a Jászság inspiráló hatásait hordozzák."
