Csíkszentmihályi Róbert mintha egész eddigi életében arra készült volna - jól láthatóan nem állatszobrászi babérra pályázva -, hogy a szárnyasokban és a négylábúakban: a természet nagy- és kisvadaiban s az otthonainkban velünk együtt élő állatokban megmutasson valamit az emberből - jegyzi meg a tárlatot november 6-án, 18 órakor megnyitó Szakolczay Lajos irodalom- és művészetkritikus.
Csíkszentmihályi álomvalóságában a művészet - mintha Michelangelo pálcája hasítana a huszadik század értékponyvájába - élet is, sors is, egy magasabb rendű akarat beteljesítője is. Világegész. Kényszerítő erejű sugallatát meg nem hallva, el lehet odázni a nyílt színvallást, ám aki nem tér ki a sokszor drámával is tarkított boldogságfutam elől, az hallatlan örömök részese lesz - véli Szakolczay.
Noha az Állati fejek - eddig tizenhat készült belőlük - az egész alakos ábrázolásokhoz képest csupán "fél-bestiáriumnak" tekinthetők, esszenciaszerűen mindaz megtalálható bennük, ami a nagyobb méretű, de a kisplasztika határán belül maradó szobrokat jellemzi.
Csíkszentmihályi létmagyarázata sokszor kritikus. Az állatmaszkban jelentkező férfiakhoz és nőkhöz is kegyetlen. Karikaturisztikus vonásai - akár a nyak meghosszabbításával (Kotkot - 2007), akár a személyre jellemző ruhadarabbal (a 2008-as, Arisztid névre hallgató arisztokrata kutya-fenomén csokornyakkendőt visel) - kiemelik az állat-ember azon tulajdonságait, amelyek forgatják a nevetés körhintáját. Az ágáló sas fölvetett fejjel (Szónok - 2008), az oroszlán képében tetszelgő Rexi (2007), a fogak vicsorításával zsákmányra leső Kisragadozó (2008) - mind-mind része ennek a panoptikumnak, melyben a szépség (Hölgy - 2006) és a rútság (Emeritus - 2007) éppúgy összetartozik, mint a természet körforgásában nappal és éjszaka.
