Izsák Mária fotográfus két sorozatot is készített a három évvel ezelőtt autóbalesetben elhunyt színművészről. Az elsőt 1994-ben, középiskolai feladatként, Alkotó címmel fényképezte Izsák Mária, aki - mint azt a tárlat ismertetőjében írja - véletlenül találkozott Bubik Istvánnal. - Az akkori Művész Színház művészbejárója előtti járdaszegély mellett láttam meg a VW Bogarában, épp újságot olvasott, aztán felnézett és rám mosolygott. Csak az villant be, hogy ismert színész, de hirtelen nem emlékeztem a nevére. Odamentem hozzá, mert már szorított a határidő az iskolai feladattal. Ő vállalta.
Egy évtizeddel később a fotós ismét felkérte a színészt egy sorozatra, mert kíváncsi volt, mennyit változott tíz év alatt. Meg persze saját magára: arra, fotóiban vissza tudja-e majd adni a változásokat.
- Kiderült, hogy a kemény, férfias Bubik rendkívül érzékeny ember. A legapróbb dolgokra is odafigyelt közös munkánk idején. Például morogtam, hogy nincs elég fény az öltözőben, a legközelebbi fotózáson már minden lámpában erősebbre volt cserélve az izzó - emlékszik vissza ajánlójában Izsák, aki akkor három hónapon át dolgozott együtt Bubik Istvánnal.
A kiállításon a 2004-ben - a színész halála előtt fél évvel - készült fotósorozatot láthatja a közönség. A negyvenhat évesen elhunyt színművész tagja volt a Nemzeti Színháznak és a Thália Színháznak, 2000-től az Új Színház tagjaként dolgozott. Munkáját 1985-ben Jászai Mari-díjjal és Rajz János-díjjal, 1988-ban Magyar Művészetért Díjjal, 2000-ben érdemes művész kitüntetéssel ismerték el.
