Nakatani Norihito már az elején leszögezi: ő bizony nem építész, csak építészettörténész, úgyhogy aki másnap alkalmazható hasznos tippekre számít, csalódni fog. A japán építészettörténész többnyire építészhallgatóknak tartott prezentációja a japán építészet hetvenes években kezdődött folyamataiba, különböző stílusirányzataiba engedett bepillantást. A japán Waseda Egyetemen tanító építészettörténész docens Bulgária és Románia után érkezett Magyarországra, hogy november 5-i előadása után 6-án, csütörtökön is megajándékozza a hazai érdeklődőket egy, a japán építészet utóbbi három évtizedét felölelő bemutatóval.
Nakatani az előadásában elmondta: a hetvenes évek eleje építészeti szempontból elsősorban amiatt volt termékeny és inspiráló, mert ekkor indultak be a diákmozgalmak, illetve az olajválság mellett olyan környezetszennyező események is történtek, amelyeket nem lehetett szó nélkül hagyni. A szakember két meghatározó könyvet említett, amely nagy hatással volt a fiatal japán építészgenerációra. Az egyik a hippik körében is rendkívül népszerű, Stewart Brand szerkesztette 1969-es Whole World Catalog, amely szótárszerűen próbálja megmutatni, hogyan élhet az ember a saját erejéből, a másik pedig az Architecture without architects (Építészet építészek nélkül), amely viszonylag ismeretlen épületeket bemutatva kritizálta a modern építészetet.
Az építészettörténész a japán építészeti formalizmussal kezdte prezentációját, amely az építészet társadalmi kontextusból való kiszakítását tartotta fontosnak. Suzuki Makoto volt például az első, aki egy lakóépületbe beépítette a látható betont - a brutalitást, a betont a maga durvaságában megmutatva, de csupa négyzethálóból készült megoldással is próbálkoztak, ahol tulajdonképpen az egész ház egy merő négyzetrács.
Érdekes kezdeményezés volt a '60-as években a Do it yourself (Csináld magad)-mozgalom, amelynek lényege, hogy az építész megtervezi, a rendelő pedig a tervek alapján maga készíti el a saját házát. Az előadó elmesélte: az egyik ház - bár meglehetősen kicsi és egyszerű, de - 10 év alatt készült el, mivel a tervben hegesztés is szerepelt, a megrendelő viszont nem rendelkezett hegesztőképesítéssel, így hát szerzett egyet.
Az építészettörténész a posztmodern építészet kapcsán megjegyezte: sok japán épület megelőzte a posztmodernt, később - sajnálatos módon egybeömlesztve a sok, színes stílust - mégis ebbe a szűk kategóriába sorolták őket. Megtudhattuk, hogy a greenizmus az ökológiai problémákon, természet és ember harmóniáján túl a növények alapvető, barbár tulajdonságait helyezi előtérbe: a fűvel és növénnyel benőtt épületek szinte beleolvadnak a tájba. A kritikus greenizmus ennél még messzebbre megy: az épületeket beborító gaz a természet visszatérő hatalmának jelképe, ezzel együtt ez az irányzat ember és természet nem harmonikus, sokszor fenyegető kapcsolatára is épít.
