Erőszakból jeles

Az erőszak, mint mélyen gyökerező emberi ösztön, a legkorábbi ismert vizuális ábrázolások és az írott emberi történelem egyik fő motívumaként egyaránt a kultúra része. Ugyanakkor a kortárs nyugati társadalmak növekvő halálfélelme, valamint az erőszak média által manipulált képe és fogalma átírja az értelmezési és ábrázolási módjait és a nézők hozzá való viszonyát is.

 

Igaz-e, hogy a terror kevésbé számít látványosnak a globális média szempontjából, mint húsz vagy harminc évvel ezelőtt, ahogy azt Nicholas Mirzoeff állítja nemrég megjelent könyvében? És a kortárs képzőművészet szempontjából? Susan Sontag feleleveníti, hogy a legtöbb túlélő és szemtanú úgy jellemezte a World Trade Center támadásának eseményeit, mint "valószerűtlen", "szürreális" vagy "filmszerű" jeleneteket. Lehetséges, hogy az erőszak realitása valóban csak mint egy másik valóság értelmezhető a számunkra?

 

A szeptember 10. és október 15. között látható kiállítás tizenegy külföldi és magyar képzőművész munkáin keresztül megkísérli az erőszak, a félelem és a látványosság bennünk alakuló viszonylatainak és tudatosságunk fokainak elemzését, valamint mindezek által igyekszik az erőszak elidegenített és az aktuálpolitika által eltorzított fogalmát a humánum szintjén vizsgálni.

 

A kiállításhoz kísérőprogramok, egyebek közt filmvetítések is csatlakoznak, és egy performansz is színesíti: szeptember 11-én kerül sor Schneemeir Andrea Anxiety Theater / Elkeseredés Színház című projektjének magyarországi bemutatkozására. Schneemeier Budapest forgalmas közterein, egyebek közt a Moszkva táren állítja fel a Félelem ideiglenes irodáját, ahol járókelőket kér meg, hogy osszák meg vele félelmeiket. Az egyéni félelmek az összegyűjtésük és dokumentálásuk után a kiállítótérbe kerülnek.