Fotó: MTI
Naponta átlagosan 1000-1200 vendég tekintette meg a ritka kincseket, így a múzeum folyamatosan teltházzal üzemelt. Az Esterházy hercegek Magyarországon páratlan, sőt európai összehasonlításban is kiemelkedően értékes kincstára 131 műtárgyat vonultat fel: csillogó ötvösműveket, ékszereket és díszfegyvereket, ékes kelméket - többségükben előkelő főúri viseletek -, továbbá nagyméretű, egészalakos képmásokat. A kiállítás 22 darabja a kismartoni Fraknói vár kincstárából érkezett, közöttük hat nagy értékű festmény a családi ősgaléria portréi közül. A restaurált kincsek közül számos most első alkalommal került a budapesti közönség elé. Még soha ennyi kincset együtt nem láthatott a hazai közönség: az Iparművészeti Múzeum most újra egyesíti a 20. század elején kettészakított Esterházy-gyűjteményt.
Az "Esterházy-kincsek. Öt évszázad műalkotásai a hercegi gyűjteményekből " című tárlat 2007. december 31-ig tekinthető meg, míg a Fraknói vár kincstárának anyaga csak 2007. március 31-ig lesz látható Magyarországon.
A mesés kincseket az Esterházy-család tíz generáción át a ma Ausztriához tartozó Fraknó várában, a kincstárban őrizte: a gyűjtemény itt vészelte át a viszontagságos 18-19. századot. A korábban Fraknón tárolt kincsek legfontosabb darabjait 1918-ban Budapestre szállították. 1919-ben Esterházy Miklós herceg az Iparművészeti Múzeummal letéti szerződést kötött a kincsek őrzésére. A gyűjteménynek ettől kezdve két őrzési helye lett, s ezeket 1920-tól egy országhatár választotta el egymástól. Budapesten 1924-ben nyílt az első szakszerű kiállítás a kincstár anyagából.
Tragikus módon 1944-ben, a szovjet hadsereg közeledtének hírére Esterházy Pál, hogy megóvja a kincseket, azokat ládákban a budai várnegyedbe, a Tárnok utcai Esterházy-palota pincéjébe menekítette. 1945 januárjában, Budapest ostroma idején azonban az épületet bombatalálat érte, és a leomló romhalmaz maga alá temette és jórészt szétzúzta a kincseket rejtő ládákat. Csak négy év múlva, 1949-ben - a romok eltakarítása után - kerültek elő az összeroncsolódott ládák és a bennük csaknem megsemmisült tárgyak. A 169 tételből álló numizmatikai anyag kivételével valamennyi gyűjtemény-egység rendkívül súlyos veszteségeket szenvedett. A menekített anyagnak közel a fele elpusztult, s mintegy negyven százalékát igen súlyos károsodás érte.
A siralmas állapotban levő töredékeket a kevés épen maradt darabbal együtt ismét az Iparművészeti Múzeumba szállították. 1949 és 1950 között "leletmentés", azaz a fragmentumok konzerválása folyt. Ezt követően kezdődhetett csak meg a műtárgyak tervszerű restaurálása, amely az ötvenes évek elejétől egészen mostanáig tartott - és ma is folytatódik. Az értékes műtárgyak restaurálásának első eredményeit először 1963-ban láthatta a nagyközönség: ekkor húsz tárgyat mutattak be. A most megnyílt kiállításra a textil-restaurátorok 9 viseletet, 3 nyerget, íj- és nyíltegezeket, valamint lótakarókat hoztak helyre, az ötvös műhelyekben pedig olyan kincsek keltek újra életre, mint az ékkövekkel díszített török buzogány, az Ovidius Metamorphoses jeleneteivel díszített elefántcsont-agyar, drágaköves és zománcdíszes ékszerek, vagy a kiállítás jelképe, az Esterházy-díszpajzs. Ezek többségét most láthatja először a közönség.
