Farkas István a korai magyar avantgárd egyik legerősebb festőegyénisége volt. Származása, a kiegyezés utáni felvirágzásban asszimilálódott zsidó család, az irodalmi kiadó apa és a textilgyáros nagyszülők szinte törvényszerűen termelték ki a tehetséges, széles látókörű, európai távlatokban gondolkodó művészt. A felesége, Kohner Ida egykor Fényes Adolf tanítványa volt, kilenc nyelven olvasott, családanyaként is folytatta a rajzolást. Finom akvarellek, rézkarcok, grafikák, olajfestmények tanúsítják, hogy ez a hagyományos nagypolgári műveltségű, de az új látásmódra érzékeny, kivételes asszony milyen gazdag eszköztárral bírt.
A 2B Galéria most a könyvkereskedő, dinasztiaalapító nagyapától - aki az Új Idők mellett történetesen a Lyka Károly szerkesztette Művészet folyóiratot is kiadta - a festőn át egészen a ma élő leszármazottakig mutatja be, milyen messze sugárzott ki a művészi hajlam. Hogy öröklött tehetségről van szó, vagy a XX. századi európai történelem fordulatai tartották edzésben ezt a különleges kreativitást, azt az anyag nem is próbálja kielemezni. Jól teszi, mert nehéz volna egyenes utat találni Farkas István képei és a Rómában festő, Indiában fotózó, Toscanában színes horgászó műlegyeket készítő vagy Magyarországon portrékat készítő utódok képi világa között. De analógiák rendre felbukkannak: az a méltóságteljes nyugalom, a minimális vonalakkal felvitt tengerparti táj, ami Kohner Ida harmincas években készült sorozatát mély belső rezgésekkel szövi át, még letisztultabb módon jelenik meg az egyik fiú - a legtehetségesebb -, Charlie Farkas grafikáin.
A tárlókban családi dokumentumok, 1849-es házasságlevél, 1941-ben kiadott igazolás Farkas István első világháborús érdemeiről, fotók a Goldberger nagymamáról, Farkas Istvánról szigligeti műtermében és a három Farkas-gyerekről, a "farkaskölykökről", akiknek apját Auschwitz nyelte el, anyjukat a nyilasok lőtték a Dunába. Szétszóródtak a világban, de magukkal vitték a tehetséget, a képi kifejezés életmentő fontosságú szerepét. Most ezen a tárlaton összegyűlt a család; ha csak a műveikben is, de egymás mellé került az öt nemzedék. Farkas Párizsban készült Correspondances-sorozata, Kohner Ida albuma az orosz balett típusfiguráiról a gyerekekben, unokákban a legvalószínűtlenebb vizuális műfajokban folytatódik, nyomasztó-szürrealisztikus kollázsoktól festett kerámia tablókig vagy textiltervezői trendalbumig. Hogy kiben milyen erővel és milyen műfajban tört fel a képalkotás vágya, az itt szinte mindegy is; a virtuális családegyesítés megtörtént, innentől a terep már az elemzőké és a családtörténet-íróké.
