Mladen Stilinovic horvát konceptuális művész munkáiban a hetvenes évektől végighúzódik a kérdés, hogy lehetséges-e a nyelvi es vizuális jelek leválasztása az ideológiáról, megfoszthatóak-e a szimbólumok, színek, szlogenek politikai és művészeti kontextusuktól, illetve miként helyezhetőek át másikba? A konstruktivizmus vagy a szocialista realizmus - úgy is mint e régióban meghatározó szélső értékek - szimbólumainak újrahasznosítása egyszerre utal vissza az eredeti kontextusokra és függeszti fel azokat. A kommunista rezsim nyelvjátékait jól ismerő, a kapitalizmusét némi távolságtartással vizsgáló művész munkái ironikus és gyakran melankolikus kommentárok a kisajátítás esztétikájához.
A délszláv háború idején a tehetetlenség és az eszköztelenség érzése fordította a művész figyelmét a politikai reflexióktól a hallgatás, ás az ebben rejlő narratívák felé. Elmélkedésében a fájdalomról és a hiányról felsejlik a leírhatatlan, amikor a szavak visszahullnak a jelentésvesztés csöndjébe.
