Finn, osztrák, román, magyar, holland alkotók és művek jöttek a nyitó tárlatra, sokan személyesen is itt voltak, hogy megünnepeljék az eseményt. Magyarországon a fény művészi alkalmazása a műfaj megalapozói, Kepes György és Moholy-Nagy László után a rendszerváltásig csak néhány merészen kísérletező művész gyakorlatában élt tovább. Csáji Attila, Mengyán András, Paizs László vagy Orosz István megközelítései a rendszerváltás után, a Kepes Társaság megalakulásával összegződtek egységes iránnyá, és az 1992-2007 között megrendezett hat fényszimpóziumon nálunk is körvonalazódott a fényművészet mint a képzőművészet önálló ága.
a holográfia, vagy a legújabb, nanotechnológián alapuló képalkotó eljárás. A fény mint anyag kiaknázásában a magyar feltalálók és művészek mindig az élvonalt képviselték. Az A 22 Galéria missziót vállal azzal, hogy itthon is népszerűsíti a fényművészetet, rendszeres csoportos - majd a második évtől egyéni - kiállításokat rendez, a világ minden tájáról olyan alkotókat hozva Magyarországra, akik műveikben innovatív módon alkalmazzák a fényt. Tudomány és művészet talál ismét egymásra ezekben a kísérleti munkákban, és a galéria programja is a két világlátás közelítésére épül. A nyitó tárlaton Mengyán UV-képeivel, Csáji Attila hologramjaival együtt szerepel a fiatal, magyar származású, Londonban élő Bolygó Bálint intelligens fémszállal mozgatott többszintes rendszere, a holland sztárépítész, Kas Oosterhuis videómunkája, a német Michael Bleyenberg nanotechnológiával készült fénycsapda-képe, a finn Esa Laurema tükörreflex-plasztikája vagy a romániai Mattis-Teutsch Waldemar, az olasz Carlo Bernardini, valamint az Ausztriában élő Bortnyik Éva fényműve.
