Az 1999-ben alakult szervezet tagjaiként építészek, grafikusok, festők, szobrászok, mérnökök és tudósok foglalkoznak a fény lehetőségeivel a művészetekben és a tudományban. Egész látásmódunkat alapvetően befolyásolják az új fénykísérletek, vallják, és a hologram mellett már a nanotechnikát is bevonják művészi eszköztárukba.
 |
Az irányzatot itthon fényszimpóziumok, 2007-től pedig Mengyán András galériája népszerűsíti, utóbbi számos nemzetközi művészt bemutatott már, akik innovatív módon alkalmazzák a fényt, miközben a kísérleti fizika felé is nyitottak.
A társaság úgy látja, hogy mára már egy kisebb galéria közönségénél jóval szélesebb nyilvánosság is kész befogadni a fényművészet különféle olvasatait; hogy ma már a laikusok sem csupán technikai bravúrt látnak benne, hanem téma és kifejezés különleges együttesét. A mostani nagy kiállítás ezért szélesebb körből merít, mint az eddigi bemutatkozások: a fotó, lézer, UV, fénykibocsátó festék vagy hologram felhasználású, illetve a fényjátékokat teremtő kinetikus munkák mellett a hagyományosabb műfajok is megjelennek: festmények és kisplasztikák, melyek a felület fénytöréséből vagy a színek kölcsönhatásával operálnak.
A legizgalmasabb művek persze közvetlenül a fényre fókuszálnak: Csáji Attila mitikus fénytere, B. Laborcz Flóra megremegő kontúrjaikkal hiperérzékeny fényfotói, Szelényi Károly színtan-sorozata vagy Gyenes Zsolt gesztusfestészetre emlékeztető, Moholy előtt tisztelgő fénykalligráfiája egy új művészet kibontakozásáról tudósítanak. Dieter Jung még szellemes játékokat is űz a fénnyel, amit csapdába ejt és metamorfózisokra kényszerít: hol végtelenbe mélyülő kútnak látjuk, hol mozgásra reagáló csillogásnak. Még tovább viszi a játékosságot Haraszt? István, aki mobil szobraival a fény erejét is, hiányát is képes megidézni, mintha bújócskázna anyag és rezgés megfoghatatlan határterületén.
 |
Meglepő, de a kiállítás anyagában néhány festmény jóval közelebb került a fény témájához, mint maga a fényírás, a fotográfia. F. Farkas Tamás geomátrixa jó helyen van itt, Barta Zsolt Péter sorozata is valódi fényjelenségeket dolgoz fel, míg Haris László panoráma-fotóját ebben a kontextusban kicsit erőltetettnek látom. Fénycsapda Bohus Zoltán rétegelt üvegplasztikája, de egyetlen olvasat után lepattan az értelmezés Pócsy Ferenc tükörkompozíciójáról.
A legszebb fény-árnyék jelenségeket Benedek József mozgásra kész plasztikái teremtik meg, jó velük egy térben lenni, méltósággal magasodnak a néző fölé a fémkapcsokból, rudakból, kampókból kreált kompozíciók. Néha antropomorf, néha kifejezetten mitikus karakterüket ellágyítja a padlón futó ezernyi árnyékcsík, ami maga is a szobor része. Ezek a szobrok olyan viszonyban vannak a fénnyel, mint az ipari korszak előtti ember a természettel: benne élnek, részévé válnak, de élnek is annak nemes adományaival.
