Az idei résztvevők a pécsi művészetiseken kívül Romániából érkeztek, egy versenyző pedig Indonéziából. A versenyben álló (pontosabban függő) alkotásokon kívül a galéria látogatói megtekinthetik a korábbi díjazott alkotásokat is. Ráadásnak pedig a tér karcsú folyosóján az aktuális, 100 éve született Bársony Rózsiról összeállított, elsősorban fotókban gazdag - ami egy vérbeli szubrettre emlékezve releváns - anyag csalogatja a bámészkodót.
Színházba járó embernek izgalmas már a verseny témája is, amely szerint festők tekintetén át láthatjuk a színházat. Színházról gondolkodva gyakran előkerül a festmény-topik úgy is mint színpadkép, látvány-idol, úgy is mint dramaturgiai gondolkodásmód, úgy is mint állandóan változó állandóság. Ez a tematikus versenykiállítás tehát az inverze a fentieknek, itt képzőművészek gondolkodnak a színház segítségével.
Mondanom sem kell, egymástól mennyire különböznek az itt látható alkotások. Vannak kubista darabosságúra hangolt képek, amelyek az alapos figyelemmel ragadják meg a fényben, mások tekintetének fókuszában álló embert: a színészt. Több olyan nonfiguratív festmény szerepel a versenyben, amelyik a színházat nem látványnak tekinti elsősorban - s hogy különös-e ez festőktől, nem kérdés: nem. A festők sem csak a szemükkel néznek, még ha ők azzal biztosan jobban látnak is. Máris elértük a már címében árulkodó képet - Jelentés - amelyiken csillogó ezüstidő folyik, nyomokat hagyva mindenen. Ennek a képnek az analizáló racionalitása figyelemre méltó tanítás a színházszeretőknek. A tizennégy új kép közül szinte bármelyiken van mit nézni, még a "függöny" bíborában is - amint az egyik alkotás a színdarabszövegek utolsó szavát vette mondandójának tárgyául.
S tegyük félre mindennemű versennyel kapcsolatos fenntartásunkat, hiszen a nyertesek nem vették a vesztesek vérét.
