A művészettörténetben 100 évvel ezelőttre tehető az a jelentős változás, amelynek során a hagyományos európai művészeti központok mellett saját és sajátos útra léptek a "periférián" élő kultúrák - nem szakítva meg kapcsolataikat a "központokkal", de inkább egymással ápolva kapcsolatokat. Ez a "regionalizmus" jelentős művészeti értékeket, barátságokat teremtett, melyekre a nyugati művészettörténet-írás és tudat csak nemrégiben kezdett felfigyelni. A finn és magyar kapcsolat az építészetben, képző- és iparművészetben alig ismert a szakmai körökön kívül. Tudományos (néprajzi) és irodalmi érdeklődés, művészeti események előzték meg az 1900-as párizsi világkiállítás finn pavilonjának átütő sikerét és hatását a magyar kultúrában, amit építészetünk vernakuláris (anyanyelvi) irányának fellendülése, finn képzőművészeti gyűjtemények kialakulása, a finnországiéval párhuzamos képző- és iparművészeti mozgalmak pártolása követett Magyarországon, az alkotók személyes barátságával (Saarinen és Maróti Géza, Axeli Gallen-Kallela és a gödöllőiek stb.) is megerősítve. A mestereken keresztül a fiatalabb generáció is híve lett a modernizmus azóta mellőzött, helyi hagyományokra építő irányának (Kós Károly és köre). A kiállításon a kapcsolatok tárgyi dokumentumai, valamint a finn "nemzeti romantika" és a magyar századelő rokon művészetfelfogását (a népművészet hatását, nemzeti mítosz keresését, háziiparból fejlesztett iparművészetét, hagyományos-paraszti építészetre is támaszkodó építészetét és ezek forrásait), azaz a modernizmusnak egy hagyományokra építő változatát reprezentáló művek mellett természetesen szerepelnek a magyar művészek finnországi, illetve a finnek magyarországi művei is. Ezt a közös kiállításokban, kiadványokban, utazásokban (sőt letelepedésekben) és műalkotásokban gazdag korszakot eleveníti fel a kiállítás az Ernst Múzeumban és Espooban is. A tárlaton festmények, grafikák, iparművészeti tárgyak és archív felvételek is láthatóak. A kiállítást finn és magyar szerzők tanulmányait tartalmazó katalógus kíséri, mely a párizsi világkiállítástól Saarinen és Maróti 1920-as években készült közös, amerikai munkájáig, a Cranbrook School építéséig követi az együttműködések, kölcsönhatások történetét. A kiállítás helyszíne: Ernst Múzeum - 1065 Budapest, Nagymező u. 8. A kiállítás megtekinthető: 2004. december 11.- 2005. február 13. Kép: Erich O. W. Ehrström: Üveggel és zománccal díszített dobozkák, 1906-10, Designmuseo
