(MTI) - Harmincöt éve lesz idén, hogy a művész nyugdíjba vonult, és a halála után megalakult alapítvány erre is szeretne emlékezni. A kiállítás és a konferencia is elsősorban a kezdetről szól majd, arról, hogyan kell egy alkotáshoz hozzálátni, milyen módszertani folyamatai vannak a munkának, és milyen vázlatok szükségesek. Erre alapozva állították össze a Fischer Ernő-tárlatot Alföldi László festőművész gyűjteményéből.
A kiállításon csaknem százötven - elsősorban kis méretű - vázlatot, illetve néhány kész táblaképeket láthat a közönség május 3-ig a szegedi egyetem rajz tanszékén. Ez a látogatók mellett kiváló élmény a diákoknak is, hiszen így tanulhatnak a művészi hozzáállásról és a módszerekről.
A kép keletkezése című kiállítás megnyitóját megelőző konferencián elemzik Fischer Ernő művészi és pedagógiai munkásságát: az előadások közt hallhatók majd visszaemlékezések egykori diákoktól, szó lesz Fischer Ernő pedagógiai és módszertani tudásáról, alkotási korszakairól, végül pedig egy portréfilm zárja a nap szakmai részét.
Mint azt Szuromi Pál művészettörténész írta, Fischer Ernő a lírai absztrakt festészet egyik legkiválóbb hazai képviselője volt. Meglehetősen késve indult pályáján: csaknem 50 éves korában rendezte első kiállítását. Kezdettől fogva a mitológiai, bibliai eszmekör foglalkoztatta, továbbá tájképi, tengeri víziókat, a cirkuszt idéző látomásokat örökített meg. Míg korai műveit a telítettebb, kontrasztosabb tónushasználat jellemzi, addig a későbbiekben egyre elvontabb, légiesebb képeket készített.
