Paizs László művészete eredendően a kísérletező, újító szellemiségű irányzatok közé sorolható. A hatvanas évek derekán - a pop-art törekvéseivel "együtthangzó" textil, fém és bőr alapanyagú "varrottas" munkái után - térbe helyezett, "átlátható zárványokká", "tudatos kövületekké" alakított pleximunkákkal jelentkezett, amelyek megkoronázták hosszú esztendők technikai kísérleteit, s amelyek közül számos alkotás a magyar művészet legújabb kori történetének emblematikus művévé emelkedett.
A Múzsa Galériában a Föld, ahol éltünk... sorozatcímet viselő, október 10-ig látható tárlaton bemutatott monumentális kompozíciók alapvetően üvegszálas poliészterből és metálfóliából létrehozott, rendkívül izgalmas felületi struktúrájú alkotások. Ez esetben nem a korjelenségekre reflektáló tárgyválasztás kerül előtérbe - mint ahogy azt a plexiüveg plasztikáknál tapasztaltuk -, hanem a közelmúlt négy évtizedes alkotóperiódusának alaptételeit is tükröző, újonnan kikísérletezett képalkotó technikák.
