Az embereket Belgiumban és a világ bármely pontján épp olyannak ábrázolja, amilyenek valójában. Ebben rejlik fotóinak ereje, érdekessége. Soha, semmilyen módon nem készíti elő képeit, azok spontán, emberközeli esztétikája, témaválasztása és hangulata a humanista fotográfusokhoz - André Kertész, Édouard Boubat, Willy Ronis, Robert Doisneau képeihez teszik hasonlóvá. Képeinek őszintesége leginkább 1933-ban Belgiumban és Franciaországban készített melankolikus hangulatú fotóiból érződik. Az apró kávézók, éttermek, kis szatócsüzletek nosztalgiával idézik fel a letűnt, de el nem feledett múlt hangulatát. 1932-ben a gyarmatosítás eufórikus időszakában Afrikát járja Rolleiflex gépével. 1933-ban Berlin, Litvánia, Bulgária, Románia nehéz, válságos mindennapjait fotózza precízen, együtt érzőn, s míg a franciaországi magazinoknak dolgozik, állandó belső kérdésektől hajtva jár újabb és újabb tájakon: "...Milyenek ott az emberek? Mit esznek? Mit csinálnak szabadidejükben ?..." Képei mögött nem eszméket, gondolatokat keres, hanem - pillanatokat -ragad meg. Az utazásokon készített képeiből egy érdeklődő autodidakta fényképész finom, árnyalt útinaplója születik meg, amelyben "precíz íróként" könyveinek anyagát is dokumentálja. Az antropológus szemével néz a világra, korának társadalmára, így fotózik archeotipikus arcokat, sohasem egy-egy embert, hanem "Az embert", aki végtére is , a világ minden pontján egy és ugyanaz. Saját maga csak nagyon ritkán jelenik meg a fotókon, ezeket a jellegzetes felvételeket, írógépével s mindig elmaradhatatlan pipájával, felesége, Tigy készíti róla. Fotóiban Simeon írói célját valósítja meg: "... bebújik akárkinek a bőrébe...". Legyen az akár egy folyóparton Franciaországban, Kelet-Európában vagy akár Equadorban. A fotózó írók, mint akár Zola, Cocteau, Hervé Guilébert, Claude Simon közül ő néz a leghumanistább szemmel a világra. Georges Simeon 1976-ban adományozta a Liége-i Egyetemnek képeit, leveleit, kéziratait, közel 3000 darabból álló gyűjteményét. A fotókiállítás képei ebből a gyűjteményből mutatnak be válogatást. A kiállítás anyagát John Simeon és a szerző családja bocsátotta a kiállítás idejére, a múzeum rendelkezésére, amely a magyarországi Belga Nagykövetség szervezésében és a Budapesti Francia Hetek keretében kerül megrendezésre Vajda Ildikó/Artnet A kiállítás megtekinthető: 2005. március 05. - március 27. Nyitva tartás: naponta 14- 19-óráig, hétvégén és ünnepnap 11-19 óra között A kiállítás helyszíne: Mai Manó Ház Budapest, VI. Nagymező utca 20.
