Glázer Attila 2011-ben kezdett neki antirasszista és tabukat kibeszélő sorozatának.
Az első darab ? melyet eddig csak interneten publikált ? azt igyekszik szűkszavúan megfogalmazni, milyen egyszerűen is címkézzük egymást, ítélkezve bárki felett.
"Sokan próbálják elvitatni jogunkat a szabadsághoz, a véleménynyilvánításhoz. Ezzel párhuzamosan pedig vádolhat bárki, érvek nélkül" ? fogalmazza meg Glázer Attila az okot, amiért önarcképpel mutatta meg, milyen veszélyesek vagyunk egymásra.
"Folyamatosan megbélyegezve érzem magam Magyarországon. Lehetek meleg, cigány, zsidó, fasiszta, mindegy. Azt gondolom, akár Ádám és Éva is lehet bármelyik, annyi köztünk a kirekesztő, hangosan véleményét ránkerőszakoló ember."
Ezekkel a szavakkal vezeti be a művész második munkáját ebben a tárgykörben, olyan közhelyet dolgozva fel, amely lerágott csontnak is tűnhet. A Bibliát idézi a cím, mégis egészen mást kap a szemlélő. A két vádlón, gólemként ránk tekintő lekötözött alak akarva-akaratlanul megállít. A több mint 2 méter magas képek nem állítanak, nem kérdeznek. Elbizonytalanítanak inkább. Hálójuk a börtön, a valóságunk.
