Grönlandi anzix

A kiállítás több részből áll. A termeket jórészt J?rgen Chemnitz grönlandi fotográfusnak a világörökségi listán szereplő jégfjord közelében, Ilulissatban élő emberekről készített, csodálatosan fogalmazott fekete-fehér felnagyított portréi töltik meg. Arcok, felnőttek és gyerekek, anya kisbabájával, évszázados ráncok közül kimosolygó néni, napszemüveges kamaszok. Egy nép, amely évszázadok óta hagyományos tevékenységét űzi, összhangban élt a természettel és a modernizálódás dacára, a tudatában még ma is őrzi ezt a harmóniát. A feketén hagyott falakon önmagában ez a jól elrendezett, rendkívül hatásos képanyag is megélne. A portrékhoz azonban még egy-egy mondat is tartozik, amelyek ugyanarra a kérdésre adott válaszok mindenkitől: mit jelent számára a klímaváltozás, hogyan érinti őt, ott helyben, a szülőföldjén.

Itt kezdődnek a bajok. A megkérdezett és lefényképezett alanyok többsége ugyanis azt sajnálta leginkább, hogy már nem lehet kutyaszánozni. Volt, aki a síelés újabb keletű problémáit említette, vagy a karácsonyi időszak pocsolyáit szidták, amelyek az utóbbi években felváltották a szép fehér hótakarót. Mások a nehezebben száradó halbőrre hivatkoztak. De többen megkönnyebbülve mondták, milyen jó, hogy már nem kell olyan melegen felöltözni.

Az utolsó terem tartalma adja meg a kegyelemdöfést. Itt a szintén J?rgen Chemnitz által készített videóinterjúkat vetítik, amelyek túlnyomó többsége láttán az egyszeri néző lába a földbe gyökerezik. Az egyik interjúalany ? építési vállalkozó ? a gazdaság fellendüléséről beszél, arról, hogy végre nem csak nyáron lehet építkezni, mert a felmelegedés miatt a beton akár még decemberben is megköt. Egy felfedezőnek titulált úr szerint régen is hol hideg volt, hol meleg, fölösleges pánikot kelteni a klímaváltozás miatt. A kikötői menedzser az egész évre kiterjedő hajóforgalom előnyeit említi, egy ipari befektető a végre kitermelhető érckészlettől reméli Grönland gazdasági felemelkedését. Egy múzeumi igazgatónő annak örül, hogy több virág nyílik a szigeten, a pilóta annak, hogy kevésbé csúsznak az utak. A néző pedig nem hisz a szemének. Talán az egyetlen vigaszt a megkérdezettek között egy 16 éves fiú kínálja, aki a legértelmesebb módon tekinti át a kérdést: tudja, hogy jelen pillanatban jobban esik a meleg, de ez beláthatatlan következményekkel jár.

A kivetítő melletti falon információs táblák mutatják, hogyan mérik a grönlandiak a jégtakaró fogyását, a vízszint emelkedését, hogyan gyorsul fel a jégfjord mozgása.

Ezek után kénytelenek vagyunk azt gondolni, hogy a kiállítás készítői egyszerűen nem nézték végig a filmbejátszásokat. A tájékoztatóban szereplő mondat így foglalja össze a bemutatott videókat: ?Egy 2010-es interjúkon alapuló kutatás meggyőzően kimutatta, hogy a jövő legnagyobb veszélyét a klímaváltozás és a természeti források kizsigerelése hordozza.? Hát nem, a bejátszások arról szólnak, hogy a grönlandiak inkább medencés házakat szeretnének, mint csontig ható hideget. A rövidlátás csimborasszójával van dolgunk, tekintve, hogy az Északi-sark közelében a felmelegedés kétszer olyan gyorsan zajlik, mint a Föld többi részén. Ha ilyen módszerekkel próbálják felhívni a figyelmet a Föld ökoszisztémájának pusztulására, nem csoda, hogy senki sem veszi komolyan.