A fonográf és a rádió új korszakot nyitott a kommunikácó történetében. Az emberi hang reprodukálhatóvá, rögzíthetővé és a világ bármely pontján hallhatóvá vált. A hang reprodukálásának lehetőségével azonban nem éltek azonnal a művészek. Próbálkozásaik csak a XX. század eleji művészetekig vezetnek vissza, és nemcsak különbözőek, de a legkülönfélébb műfajokhoz is kapcsolódnak (költészet, zene, rádiós hangművészet, konkrét művészet, installáció, multimédiás mű), ezért gyakran nem a hangművek közé sorolják be őket. Bár az akusztikus jelenségek mára létjogosultságot nyertek a művészetkritikában, a csend, a zaj, a hangközvetítés, a közvetítési zavar, a hangművészet története egyelőre csupán egymástól elszigetelt pillanat a művészet történetében. A hangnak, mint hangművészetnek vagy konceptuális, multimédiás művészetnek alig van irodalma. Kultúránk a hallás fölé rendeli a látást. A hangot vagy a vizuálisan megjelenített tárgynak tekintjük, vagy a kimondhatatlan metaforájának, vagy a zenét értjük alatta. Az avantgárd művészet az első, amely a zenéhez tartozónak vélte a zajt, a hangot. Az úttörő zeneművészek egyike, John Cage egész életét a hangok, zajok és zörejek kutatásának szentelte. Életművének jelentősége, hogy a zene birodalmába vonta a teljes akusztikus univerzumot és a csendet. Előtte Schönberg volt az, aki a tonális zenén kívüli hangokat is azokkal egyenértékűként kezelte, és Debussy, aki a járművek tülkölését, a tömegek zsongását és a madárcsivitelést is belekomponálta zenekölteményébe. A zene ellen irányuló radikális támadások azonban eddig mindig visszatértek a zenéhez. A hangművészet kezdete Edisonhoz, az elektromosság és a mozi feltalálójához köthető. A képzőművészek közül Marcel Duchamp akusztikus ready made-jei, Dzsiga Vertov meg nem valósult "Hallás Laboratóriuma?, Velimir Hlebnyikov akusztikus hatásra épülő nyelve mellett a képzelet rádiójával kapcsolatos futurista elképzelések és a klasszikus német hangjátékok említendők a legelső hangművészeti alkotások között. Az akusztikus kísérletek a Fluxustól a Hip Hopig számos különleges mű megszületéséhez vezettek. A Városi Művészeti Múzeum most megnyílt nemzetközi hangművészeti kiállítása a Napóleon-házban (Győr, Király u. 4.) a legújabb törekvésekből kínál 93 művet. Ezek érdekessége, hogy szinte valamennyi fotóval és szöveggel kapcsolódik össze, és installáció, vagy más esztétikailag megformált vizuális műalkotásként jelenik meg, vagyis hangzó képző- vagy vizuálisművészeti alkotás. A 23 országból felkért alkotók és művészcsoportok nagy része nemzetközileg ismert európai zene-, installáció vagy videoművész, köztük számos osztrák, török, német, svájci, orosz, szlovén, szerb, stb és két magyar: Németh Ilona (Dunaszerdahely) és Szkárosi Endre (Budapest). A kurátor Gue Schmidt osztrák installáció-és hangművész, aki maga is szerepel a tárlaton. A kiállítás befogadása nem szokványos, ellenben szokatlanul szórakoztató. Némi aktivitást igényel a nézőtől, hiszen ha valamennyi mű egyszerre szólna, aligha lehetne egyenként megismerni és értelmezni őket. A technikának, pl. a discmann-nek és a fej, illetve fülhallgatónak ezúttal nagy szerepe van, és persze, a látogatói kíváncsiságnak. Az eszközök egy részét a néző ugyanis a teremőröktől kapja meg. Az első teremben bemutatott fotó-és szövegmunkákhoz kapcsolódó hangműveket külön-külön hordozható CD-lejátszó segítségével, a hangzóműveket hagyományos módon, a látás, hallás, olvasás, esetleg tapintás, mozgás segítségével ismerhetjük meg. A második teremben történeti visszatekintést kapunk a vándorkiállításról, melynek első magyarországi állomása a mostani győri bemutató, de amely 10 éve indult vándorútra a világba, 32 műalkotással, s minden fogadó országban újabb és újabb művekkel gyarapodott. A kiállított művek befogadáshoz nincs szükség semmilyen előképzettségre, pusztán természetes érdeklődésre és játékos kedvre. Van olyan ágy például, amelyre le kell feküdni és helyváltoztatással végigfülelni felületét, hogy a hangokat meghalljuk, s van olyan mű is, amely monitoron jelenik meg, vagy magnón szól. Ezek előtt érdemes hosszasan álldogálni, míg mások között szabadon járkálhatunk. A megfáradt néző-hallgatók a Likócsi Laktanyától kölcsönzött katonai priccsekre dőlve kortárs zeneszerző madárcsicsergésből komponált lírai hangművét hallgathatják meg és erdei tisztásra képzelhetik magukat. Egyszóval a kiállítás szórakoztatva mutatja be, hogy mi mindenre ösztönzik a mai művészeket a mindennapjainkat meghatározó hangok, amelyek skálája a némától a zengőig terjed és fotóhoz, tárgyhoz vagy installációhoz kötődik. - N. Mészáros Júlia A kiállítás helyszíne: NAPÓLEON-HÁZ Győr, Király u. 4.
