Hely és szellem

Képző

Dunai kilátó és barlangász központ, kulterőd és golfakadémia szerepelnek a diplomamunkákon. És ezek hordozói: kézzel fűzött akvarell vázlatfüzetek, finom rétegekben lerakott papírmakettek, történeti áttekintések, ritmikus sorozatok. Hagyományos és high-tech eszközök egy építész kezében, évszázadok alatt kialakult technikák és a legmodernebb eljárások, hogy megmutassák a gondolatban felépült struktúrát. Itt mindez, régi és új, egyszerre látható.
 
 
Ez az évfolyam elsősorban konkrét városi terekben kereste a kihívást. A tervek tanúsága szerint a diákok problémaérzékenysége - nem függetlenül az oktatók személyiségétől - átlagon felüli, témaválasztásukban az egyediséget keresik, de nem rugaszkodnak el a valóságtól, mindig adott környezetre javasolnak gyakorlati megoldást. Nem lehet véletlen, hogy a végzősöknek majdnem fele a régi pesti zsidónegyedet választotta tervezési helyszínnek: Nyitrai Dorottya és Simonfalvi Bence Dohány utcai szociális lakásai a gyorsan átalakuló környezet valós helyzetére reagálnak az építészet eszközeivel, Felcsuti Anna és Csiszér András városi jezsuita háza egy nagyon körülhatárolt szellemiséget honosít meg ugyanebben a közegben, rámutatva a közös szakrális gyökerekre. Csorba Réka házimozija és Hajdú Lili táncművészeti stúdiója a negyed alternatív kultúráját, a romkocsmák, a kallódó terek varázsát kelti intézményesített életre. A történeti kutatásokkal megtámogatott tervek egy érett, építészeti értelemben felelősséggel bíró nemzedék józanságát mutatják, amelyik nem ideákban gondolkodik, hanem reális alternatívákkal orvosolja az egyéni érdekszférákba gabalyodott mai állapotot.
 
 
Ilyen felelősséget vállal Dömölky Dániel munkája is a 135 éves Fogaskerekű Vasút teljes útvonalának, állomásainak és jelentőségének feltérképezésével, a helyszínek aktualizálásával; és Márialigeti Anna, aki a nagyszabású, Európában egyedülálló révkomáromi erődrendszer Nádor-vonalát ifjúsági kulturális funkcióval tervezi újjá. Mester Bori az építész feladatokat a tájépítészet eszközeivel együtt, érzéki hatásokra és a táj karakterére figyelve alkalmazza egy budapesti hajóállomás tervezésében, Rutsch Hilda egy meredek budai utcára telepít műteremmel kombinált családi házat, ahol a funkció vagy a forma helyett a terep adottságai diktálnak. Szinte mindegyik munka mesterfokon valósítja meg táj és építmény, helyzet és funkció összhangzatát. Ritka, utolsó pillanat ez a záróakkord, amikor a képzelet és a valóság a pálya kezdete előtt egy pillanattal - talán utoljára - kapcsolódik össze kompromisszumok nélkül.