Cseke Szilárd: Klímaerdő, 2009

Évek óta módszeresen festi az erdőt, gyakran ugyanazt a nézetet tolja odébb, csak a gyújtópont változik, meg a színek, de az élmény mindig új, mindig elementáris. Cseke tájfestészete, a képek megmunkálása, a rétegek egymásra helyezése, a felület elmélyítése, a színek együttese kifinomult játék a látás, az észlelés és a szellem meghatározhatatlan bolyongása között. A fák sűrűjén átragyogó napfoltok mellett ezen a kiállításon csupán két vászna lép ki valamennyire ebből a közegből.

 
A kisméretű és a nagy, fotó alapú posztereket idéző vásznak távolabbról színes digitális fotóknak tűnnek, ugyanakkor az egymásba úsztatott koloritok furcsa, földöntúli fényei az impresszionista festésmódra utalnak. Monet sorozatára gondolunk a roueni katedrális napszakok és fényjátékok szerint változó arcairól, vagy Pissarro, Seurat színmozaikban remegő fényeire ? de Csekét nem igazán a látvány izgatja. Közelebb lépve ugyanis feltűnik a rétegek inverz viszonya: a képnek egyszerűen nincs síkja. Nincs főtéma és háttér, nincs téri hierarchia a felületek között. A fatörzsek, lombkoronák között bevillanó fényfoltok lakkfestékkel felvitt gesztusok, ráülnek a realisztikus részletekre. A fák törzse bonyolult, sokrétű felület, megfestve, kikaparva, visszabontva mintha nem is volna anyaguk, miközben egészen közelről pontosan látni a rétegek viszonyát. A néző bent jár a képben, nem tud kívülálló maradni, mert a perspektíva, a kontrasztok kicsit elvakítják, megingatják az érzékelését.
 

csekeszilard_panoramakep_2005.jpg
Cseke Szilárd: Panorámakép, 2005

Ez a cél: a virtuális és a valós, a természeti táj és az akár nyíltan is lelepleződő illúziókeltő eszközök egymásba kapaszkodnak. Nincs egyik a másik nélkül. Nincs figuratív és elvont, a fák alakja valós is, misztikus is, a lombokon áttörő fény anyagtalan is, de plasztikus festékfolt is. Cseke feladja a leckét: lehetetlen azonosulnunk ezzel az absztrakt elemekből szőtt tájjal, de eltávolodni sem tudunk tőle, mert megbabonáz, kikapcsolja tudatos viszonyulásunkat a síkok között vibráló, optikai játékra épülő, szinte hipnotikus erejű festőiség. Sem az erdőben, sem azon túl nincs realitás.