"A legelső, ami szembe tűnik rajta: a költő szemei. Ezek a csodálatos, lángoló, világító szemek, amelyekről annyi kortárs írt lenyűgözve és megbűvölten. S a finom, pelyhező kis bajusz, a franciás szakáll, a boltozatos homlok, mindez szépen előtűnik a kis ezüst lapon" -Escher Károly írja mindezt, akinek érdeme a már csaknem felismerhetetle-nné vált Petőfi-dagerrotípia sikeres megújítása 1957-ben. Azóta tudni, hogy nézett a költő.
Petőfi a mi nagy legendánk. A "lánglelkű".
"ó, sanyám, mit is mondhatnék most én neked? / hatalmas voltál, tán a legnagyobb, de ez ma kit érdekel? / utcák őrzik a neved, iskolák, körök, négyzetek, / de olvasni ma már ki a bánat fog tégedet?" - mondja DrMáriás, vers-, rajz- és zeneművész, a Home Galéria Hommage á PETŐFI SÁNDOR című kiállításának megnyitóján. Ennek a galériának tulajdonosa az a Kertész Csaba, aki több mint tíz éve már a legfrissebb szellemű kortárs alkotók műveit állítja ki. Most új helyre költözött, a II. kerületi Üdülő útra, kellemes kirándulás odalátogatni, ahogy megállapítjuk Kiss Ilonával a zuhogó esőben caplatva. Ekkor még nem tudom, hogy Kiss Ilona festő, grafikus épp ma kapott Munkácsy-díjat, és két hommage-a is szerepel a kiállításon. Mint két vándor, úgy keresünk egy kis fényt az erdei úton, és mint a mesékben, úgy toppan elénk a kivilágított ház. Az üvegajtón túl Víg Mihályt látni, aki legutóbb Tarr Bélának A londoni férfi filmjéhez szerzett zenét, most Petőfit szaval, kettőt is, azokból, amelyeket nem szokás iskolában tanítani. "Feledhetetlen költőóriásaink sem voltak mindig jó hangulatban... Korukat jellemző, ma is aktuálisnak érzett elszomorodottság süt ezeknek a ma már félig elfeledett géniuszoknak tilinkózásából... Ki volt Petőfi Sándor? - Nagyon!" - fogalmazta néhány éve Petőfi-estje elé. Azóta sem lett derűsebb.
Wahorn András: Petőfi a Talpramagyart szavalja két Mezőszemerei menyecskének
ef Zámbó István: Mediterrán Petőfi
De az jó, hogy Sándor itt van velünk. Sok-sok képen a falon, az állványokon könyvek tőle-róla. Víg Mihályt, majd DrMáriást hallgatja a megnyitó közönsége, köztük Gerlóczy Sári, ef Zámbó István, Kiss Ilona...
Különleges alkotások vannak itt, nemcsak maiak, hanem a múltból is. Mint Róth Miksa üvegablak terve, Schaár Erzsébet Petőfi-büsztje, Ferenczy Béni plakettje, Kisfaludy Stróbl Zsigmond bronzszobra, Martyn Ferenc grafikái. De nemcsak ettől jó itt. Az egymás-mellettiségük is érdekes, mintha egy nagy beszélgetésen lennénk. Meghökkentően aranyosak Gerlóczy Bea bumfordi tündérei a János vitézből. Rutkai Bori, aki Specko Jedno, képzőművész, filmes és szövegíró, most is teleír vicces szövegekkel egy palatáblát, megpiszkálva a Petőfi-idolt, díszítésül pedig Petőfi Sándornak és Szendrey Júliának egy-egy mosogatószivacsra megfestett képét ragasztotta. Wahorn András festményének már a címe is mulatságos: "Petőfi a Talpramagyart szavalja két Mezőszemerei menyecskének", ilyen "hibásan" írva, úgy festve, mintha naiv festmény lenne, de közben ennek a kifordítása, nagyon is mai formák, arányok. ef Zámbó István több képén avval játszik, hogy újraértelmezi a Petőfi-dagerrotípiát. Kiss Ilona talán a Füstbement terv füstjét örökíti meg, finom dróthálón, és itt van Petőfi kötelezvénye is - ez is Kiss Ilona találmánya, amikor Petőfitől adóssága fejében a ruháit vették el - hogy lehet ezt megmutatni...
Bodó Mihály: Találkozás
Igazságtalan ezt a néhány nevet kiemelni, de hát 37 kiállító van, mind külön-külön is nagyszerű, ahogy Bodó Mihály hiperrealista festménye is, amin látni, hogy a laptopja előtt P.S. portréján dolgozik, vagy Kelemen Károly, aki szintén a dagerrotípiával játszva ébreszt rá a Petőfi-mítosz hazugságaira.
És mindezt otthon is fölidézheti újra a látogató, a különleges szép kiállítású és gazdag katalógus segítségével, melyben nemcsak a reprodukciók láthatók, hanem Petőfi-versek és Petőfiről szóló szövegek, Máraitól Illyésen át Karinthy-ig.
