Az Évszak műtárgya-sorozat huszonnegyedik, november végéig látható kiállításával az Antik Gyűjtemény, a Szépművészeti Múzeum egy különleges mecénás előtt tiszteleg, és egyúttal köszönetet mond egy nagyvonalú döntésért. A maga módján mindkettő a múzeum és a gyűjtemény történetének ünnepi pillanatai közé tartozik.
Az emberélet útjának felén túljutva Hopp Ferenc saját erejéből jelentős vagyonhoz jutott. Hatalmasra bővült anyagi lehetőségeit ritka módon használta fel: utazásokra és műgyűjtésre. 49 és 80 éves kora között ötször utazta körbe a Földet, kortársai szemében "ő volt a legviláglátottabb magyar." Útjai során szenvedélyesen vásárolt műtárgyakat, szuveníreket. Elsősorban is a Távol-Kelet, főleg Japán kultúrája érdekelte, de semmi nem volt idegen tőle.
Hopp Ferencnek több mint száz ókori régiség megvétele is köszönhető. Pontos listájukat nehéz összeállítani, mert a vásárlás után nem készült róluk múzeumi igényű nyilvántartás. A jelek szerint szinte valamennyit egyetlen alkalommal szerezte, Szicíliában és Tuniszban (Karthago), 1897-es utazása során, amikor körbeutazta a Földközi-tenger keleti medencéjét.
"Tegnap újra Karthagoban voltam, és az ottani múzeumban nagyszámú edényt, mécsest vásároltam. [...] Juttassa el ajándékként a Nemzeti Múzeumba. [...] Korábban Taorminában és Girgentiben [Agrigento] is vásároltam hasonló edényeket, amelyek szintén érdekesek lesznek a Múzeum számára." Ez a munkatársának írt levélrészlet a vétel legbővebb forrása. A tárgyak zöme valóban a Hopp által megjelölt két területre jellemző. A főniciai-pún kerámia jellegzetes képviselői a kancsóforma különböző, díszítetlen, az archaikustól a hellénisztikus korig terjedő változatai. A szicíliai leletek közül kiemelkedik az Akragasban (Agrigento) a Kr.e. 4. sz. második felében készített és fogadalmi tárgyként használt, oldalukon növényi motívummal díszített csészék sorozata. A tárgyak zöme díszítetlen házikerámia, de akad mécses, agyag vagy üveg kenőcsös edény, füstölő, parittyagolyó is. A figurális vázafestészetet néhány athéni edény képviseli, a római császárkori díszkerámiát két terra sigillata, a terrakotta kisplasztikát pedig egyetlen medmai (Calabria) nőalak töredéke. A tárgyak nem alkotnak egységes régészeti leletcsoportot; az együttes az utazás közben adódó vásárlások révén állt össze (Tuniszban például a múzeum duplumai közül).
Hopp Ferenc ezeket a tárgyakat nem a saját gyűjteményébe szánta. Egyik levelében úgy rendelkezett, hogy az anyagokat tartalmazó ládákat ne is nyissák fel, hanem rögtön szállítsák be a Nemzeti Múzeumba. Az intézetnek ajándékozott kincsek nem a Régészeti Osztályra kerültek, hanem a Néprajzi Tárba, a Néprajzi Múzeum elődjébe. Az országos múzeumok gyűjtőkörét máig meghatározó 1934-es törvény értelmében a darabok jelentős része még a XX. században fokozatosan átkerült a Szépművészetibe. A folyamat az idén zárult le, amikor a Néprajzi Múzeum az ajándékozóhoz méltó nagyvonalúsággal átadta a Hopp-vásárlásból azonosítható további 51 tárgyat. Így most a teljes anyag az Antik Gyűjteményben látható.
