(MTI) A napokban a hetvenedik születésnapját ünneplő Horváth István már az 1960-as években egyedi stílust képviselt, hiszen fotóművészként szakított a dokumentatív irányvonallal, helyette gondolatokat igyekezett közvetíteni képeivel ? mutatta be a művész pályájának kezdeteit Nagy Márta művészettörténész, egyetemi docens a Keresztmetszet című tárlat megnyitóján.
A Debreceni Művelődési Központ Belvárosi Galériájában kiállított, csaknem hetven alkotásra jellemző a naturalizmus, a népművészeti elemek, a totemekből és barlangrajzokból merített megjelenítés, amelyek közös célja a gondolatébresztés ? fogalmazott Nagy Márta.
Horváth István fotográfusként nemcsak témáiban, hanem anyaghasználatában is újat hozott: megjelent nála a festékpisztoly, készített színezett fotókat, montázsokat, kollázsokat, és idővel művészetében egyre szélesebb teret nyert a festészet. A művész az országban elsőként hozott létre kísérleti fotográfiai műhelyet. Az 1980-as években művészetét már a festészet dominálta. Mint azt a debreceni tárlatra válogatott képei is tükrözik, fontos motívummá váltak a barlang- és sziklarajzok, a magyar képzőművészeti hagyományok. Ezek környezetükből kiemelve, egymással keveredve alakultak át szimbólumokká, de nem váltak "kimondott mondatokká", hanem tág asszociációt engednek ? hangsúlyozta a művészettörténész.
Horváth István egyaránt dolgozik olajjal, akrillal, vászonnal, homokkal, fával és fotóval is, így Nagy Márta megfogalmazása szerint "valósággal sétálgat a képzőművészeti ágak és a különböző stílusok között."
A január 6-ig látogatható kiállítás rendezője, Szabó Antónia szerint a tárlat olyan, mint egy régészeti ásatás: "a kutatóárkok metszeteiben rápillanthatunk az egymásra épülő rétegekre, melyek részben egymástól függetlenek, de egészében véve egységes karaktert rajzolnak ki."
