Az égen már jó pár órája fenn ragyog a telihold. Szürke köd ereszkedett le a napfényben is kísérteties erdőre. Üvöltés töri meg az éjszaka csendjét, majd egy farkasember rohan be a képbe egy meztelen, sikoltozó nőt üldözve. Az előbbiekben nem egy újabb hollywoodi szörnyfilm remake forgatókönyvéből idéztünk, hanem az egyik legismertebb angol kortárs festő, Stuart Pearson Wright Egy amerikai farkasember Londonban című, John Landis produkciója által inspirált Woman Surprised by a Werewolf című képet írtuk le, azt az alkotást, amely negyven munkával egyetemben bekerült a legrangosabbnak számító nagy-britanniai kortárs festészeti díjért, a John Moore-díjért indulók közé.
Nem ez az egyedüli festmény, amelynek alkotója filmhez, illetve irodalmi alapanyaghoz nyúl ihletért. Tim Bailey Joseph Conrad A sötétség mélyén című regényét és az abból készült Francis Ford Coppola-produkciót, az Apokalipszis most című drámát vitte fel vászonra (Cadet Congo Ganja).
A hétköznapi tárgyakat gyakran különös környezetben elhelyező, ezáltal azoknak különös jelentést kölcsönző Crowley szerint az idei válogatás hiánytalanul mutatja be azt, hogy mi zajlik most a brit kortárs képzőművészeti életben. "Ez nem egy afféle show, ahová azért jár az ember, hogy kiválasszon egy újabb képet egy reptéri váróterembe vagy multik előszobájába. Teljes mértékben megközelíthető, abszolút befogadható művekről van szó, amiknek további jellemzője, hogy rendkívül intelligensek" - nyilatkozta Crowley, majd két képet emelt ki a 25 ezer fontos fődíjért induló munkák közül.
Az egyik Neal Jones Bruegel Camp című alkotása, amely egy sátortábort ábrázol és amellett, hogy fél szemét rajta tartja a neves flamand festőcsalád első, legjelentősebb tagján, eljátszik a konvenciókkal is. Stephanie Kingston 252 (Solitude) című műve érdekes perspektívájával tűnik ki, a néző csak kapkodja a fejét, hogy akkor most honnan is szemléli a képet. Válasz: feltehetően egy üveges szekrény belsejéből lát rá egy hasonló bútordarabra és egy ágyra.
