A Tranzit eleve kiállítótér és kávéház - e két funkció egyenrangú. Egyrészt demokratikus kiállítóhely, mivel nincs belépőjegy (sem kötelező fogyasztás), másrészt egy olyan kávéház, ami a kávé és sütemény mellé mindig kínál valami különlegeset is, közli Egri Orsolya, a hely szelleme és házasszonya. Erre azt szokták mondani, hogy megtalálta zsák a foltját, hiszen groteszk, kaja témájú grafikák lógnak majd december 5-ig a falakon. Mégpedig attól a művésztől, akinek a műveit az elmúlt héten ízlelgethették az olvasók az Élet és Irodalom hasábjain.
Ráskai Szabolcs 2005-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán. Lehetett tőle látni eddig képgrafikákat Budapest nevezetességeiről, de - mint ebből a kiállításból majd kiderül - sokkal izgalmasabb "országimázs"-sorozatokra képes, kibernetikus, szürreális, anyagfeldolgozó konyhai gépeket, bizarr ételeket rajzol, de úgy, hogy abból nem hiányzik a csak a mesterszakácsokra és az őrült feltalálókra jellemző, sürgető lendület, és az ételek feletti lételméleti merengés lehetősége sem. Tréfa az egész, vagy formatervezői bravúr? Mindenesetre a kiállítás ideje alatt fejüket törve eszik itt majd a répatortát a vendégek biztosan.
Aki rendszeres látogatója Tranzit kávézónak, az persze megszokhatta már, hogy mindig bezavar valami kultúra, terítéken van a művészet itt, de persze nem úgy, hogy tolakodik. "Sok olyan ember találkozik ily módon kortárs művészekkel és alkotásaikkal, akik különben soha. Talán a művészet körül lengedező vélt vagy valós sznob aura, talán a white box kiállítótermek ridegsége, talán a korábbi csalódások ("érthetetlen", "elidegenítő "modern művészet), a fel nem fedezett új helyek miatt is. Sok galériának nemcsak kanonizált művésze, de kanonizált közönsége is van." - ezt ismét Egri Orsi mondja, akit a kiállítás előkészítése közben folyamatosan faggatok.
- Minek alapján döntöd el, hogy ki fog kiállítani?
- A Tranzitban nemcsak művészek állítanak ki. Előző kiállítónk, Lánczi András, a Víztorony Baráti Kör alapítója például élete első kiállítását rendezte itt Magyarország víztornyairól. Az Építészet Hónapja rendezvénysorozathoz kapcsolódott a kiállításunk, és tudtam András hobbijáról, szerettem volna, ha itt nem a kézenfekvő középület jelenik meg, hanem olyasmi, ami nem elsőre ugrik be, és ilyen a víztorony. Mára kialakult egy jó arány: felerészt én kérek fel kiállítókat, felerészt ők keresnek meg.
- Ráskai Szabolcs kiállítását miért tartottad fontosnak befogadni?
- Jó barátnőm, Fülöp Norma ajánlotta a figyelmembe. Tetszettek a régi szakácskönyvek illusztrációit idéző munkák, és innen már gördülékenyen mentek a dolgok.
Már a kávéház vendégeiből is vált kiállítóvá például egy fiatal lány, Erdős Anna. Az ő párizsi fotókiállításának a megnyitóján pétanque-et játszottak a teraszon.
Rátkai Szabolcs kiállítása kapcsán majdnem egy hónapig a sorsunk lesz terítéken, és erre bárki bátran szervezhet akár mesterszakács-találkozót, akár kulináris haikuíró versenyt, akár háziasszony-irónia fesztivált.
Székely Miklós szerint : "Grafikái a testté lett ige, az emberivé fordult angyalsors leplezetlen feltárulkozásai, könyörtelen iróniával fűszerezve tálalja fel a szemlélőnek meg az égi és földi erőknek kitett hús-vér ember mindennapi sorsát." Na erre varrjon gombot, aki könnyelműen enni vagy kávézni jön ide.
