Az idő legújabb cáfolatát adják

Az Irokéz gyűjteményt két fiatal szombathelyi üzletember - Pados Gábor és Pajor Zsolt - hozta létre a rendszerváltás környékén: első darabjai barátaiktól és kortársaiktól, az 1980-as és az 1990-es évek fordulóján bemutatkozó művészgenerációtól származtak. Ez a műtárgycsoport - amelynek magvát az Újlak Csoport és vonzáskörének (Ádám Zoltán, Farkas Gábor, Szarka Péter, Komoróczky Tamás, Németh Hajnal, Ravasz András stb.) munkái alkották - ma már legalább annyira fontos (művészet)történeti kordokumentum, mint amennyire az adott évtized egyfajta technikatörténeti "katalógusa" is.

 

Halász Péter: Első látásra trófeának kinéző tárgy (2004)

A gyűjtemény gyarapodását a későbbiekben a nemzedéki kereteken való túllépés, illetve az addigi szemléletmód kiterjesztése jellemezte: a "kortárs" így éppúgy magában foglalja az induló pályákra koncentrált figyelmet (Batykó Róbert, Tarr Hajnalka, Szájjal és Aggyal Festők), mint a "középpálya" megerősítését (Várnai Gyula, Szűcs Attila, Varga Ferenc), vagy egy visszamenőlegesen is viszonyítási pontul szolgáló alkotó (St. Auby Tamás - TNPU), illetve munka (Nemes Csaba) beemelését.

 

Az Irokéz gyűjtemény egyáltalán nem törekszik a hazai művészet valamennyi irányzatának dokumentálására, inkább tovább erősíti és árnyalja a gyűjtemény eddig kialakult koncepcióját, amelynek karaktere a felfedezés, a bemutatás, a kulturális állásfoglalásra törekvés igényével írható körül.

 

A 2009. február 1-ig látható tárlat ezt a következetes, a művészeti közeg változásaira érzékenyen reagáló gyűjteménygyarapító munkát kívánja dokumentálni. A Várnai Gyula egyik munkájától kölcsönzött cím utal a gyűjtés kezdete óta eltelt két évtizedből adódó lehetséges nézőpont- és perspektívaváltozásokra is. Az idő legújabb cáfolata a kollekcióba bekerült munkákból kiindulva vizsgálja, milyen alternatív olvasatai lehetségesek a közelmúlt magyar művészetének.