A szirtesi festészet két kijelentést implikál: egy tőről fakad alkotójuk művészi akcióival, eseményeivel; másrészt festészetnek festészet ugyan, ám sokkal inkább az animációhoz mint átfogó értelmezési kerethez kapcsolódik. Az animációs szemlélet átültetése és alkalmazása a festészetre műfaji csapongás eredménye, eredetét tekintve szorosan összefügg Szirtes filmes, videós tevékenységével, és oktatói munkájával. A mediális keverés általános gyakorlat munkásságában, a vizuális művészetek Vj.-jeként mixel művei létrehozásakor. A művészi gyakorlatból kiindulva meglepően kis különbség adódik - egymáshoz való viszonyukat tekintve - a művészi kifejezésformák használatában. A festményt mint rítust és kognitív tevékenységet ebben a gondolati rendszerben vajmi kevés választja el a művészeti célú eseménytől. Könnyedén átalakulhatnak, átváltozhatnak egymásba, miközben megőrzik a kölcsönhatás folyamatos lehetőségét. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy az alkotás dinamikájába eltérő hangsúlyokat helyez. Ebben az értelemben a festő tevékenysége döntés: elválasztás és lehatárolás. Dönteni tudni kell, mert amennyiben a képalkotó-képteremtő rítus létrejötte a fontos, úgy performansz alakját ölti; ha a rituálé végeredményére helyeződik a hangsúly, akkor festmény vagy más rekvizítum kerekedik belőle. Más szavakkal a művész választhatja a képalkotás időiségét (ilyenkor folyamat centrikus), de koncentrálhat egy kitüntetett pillanatra is, s ha ez a munkafolyamat vége felé van, akkor annak eredménye többnyire a képiség hagyományában értelmeződik. Az absztrakt kép szerepköre egyszerre hálás és hálátlan: bármi lehet az értelmezés során; emellett kielégítheti szemlélője esztétikai igényeit. Ugyanakkor az esetek többségében többletinformációért kiált. Csakhogy, azt állítjuk (és itt van a truváj!), hogy Szirtes legutóbbi időben keletkezett képei nonfiguratívak is meg nem is! Festészeti hibridek, amelyek más művészeti médiumok felől villantják fel értelmüket. Noha az absztrakció és a figuralitás eltérő pályát írnak le a modern képzőművészet történetében, most mégis úgy látszik, egy-egy momentum erejéig, meghatározott gondolatisághoz (praxissal?) társulva nem összeférhetetlenek. Ez csak úgy lehetséges, hogy a művész figyelmen kívül hagyja eredeti (történeti) kontextusukat és a gyakorlat felől bátran mozgatja (használja) a kifejezésformákat. Montázs-varázs keríti hatalmába. A művész Minta metamorfózisa (2003-2004) és Plussz (2004-2005)- elnevezésű sorozatai a minta festészeti felfogásának lehetőségeivel foglalkoznak. A főként absztrakt és geometrikus mintázatok periodikus ismétlődése, a felületlefedés és felületkitakarás, a minta révén keltett (tér)illúzió problémája csúcspontját a minta képépítő tényezőként való azonosításában éri el. Segítségükkel több rétegből rakott formalista kompozíciókig jutott el, ahol a tér élményét a különböző ornamentikájú rétegek egymásra építése adja meg. A tér illúziójának határozott érzetén túl nehéz szabadulni a gondolattól, hogy az absztrakt formák valamilyen ismeretlen történetet beszélnek el. A foltok és felületek pantomimje minduntalan kényszeres és analógiás kapcsolatra utal a figurális festészet motívumaival, leképezéseivel, tárgyi utalásaival. Úgy tűnik, a forma mint képelem figuratív motívummá válik Szirtes festményein, így ez a fajta festészet voltaképpen alakos, figurális (figurális absztrakt) festészet lenne! Ráadásul alapvetően fikciós műfajú képekkel dolgozik, mintha csak filmet, tévéjátékot hozna létre. Elemek gyártása és elrendezése, a képelemek mozgatása-animálása jellemzi Szirtes absztrakt festészetét, mintha csak egy nonfiguratív képregény szereplőivel elmondott történetet alkotna meg velük Egyenleget vonva kitűnik, hogy Szirtes képei figurális absztrakt (sic!) festmények, amelyek filmes dramaturgiával megrendezett animációs szemléletű festészetet követve jöttek létre. Esemény (időbeli mintázat), narratíva és tárgyiság között így megteremtve a kapcsolatot tevékenységével jelentősen megújítja a festészetről mint műfajról alkotott elképzeléseinket. - Készman József A kiállítás helyszíne: Raiffeisen Galéria, 1054 Budapest, Akadémia u. 6. A kiállítás megtekinthető: 2006. augusztus 28. - október 15. Nyitva tartás: naponta 10-18 óráig
