Csáky Donát Márk részt vett a Horánszky utcai művészeti központ nyitó kiállításán majdnem két évvel ezelőtt, és hónapokkal később pedig Csepregi Balázs szobrászművésszel állított ki. A most nyíló kiállítás a művész első önálló kiállítása az A.P.A.!-ban, és azért került a galéria programjai közé, mert John Warren Gotsch, a központ vezetőjének a véleménye szerint "Csáky egy ígéretes tehetség, és az A.P.A.!-val nagyon közeli kapcsolatban kell maradnia!" 2003 tavaszán az A.P.A.! Csáky műveit a KunstKöln művészeti vásárra is elvitte. Csáky a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán végzett két évvel ezelőtt. Mestere Tölg-Molnár Zoltán volt. 1996-ban Barcsay-díjat kapott. Csáky a következőképpen jellemzi saját festési technikáját: "Tájképeim a töprengés eszközei és tárgyai. Ahogy egy könyv fejezetekből épül fel, úgy épülnek egymásra képeim rétegei. Munkáim ellentétpárokra tagolódnak, statikus és dinamikus elemekből szerveződnek. A táj mint a meditáció tárgya és eszköze. Rétegekben képződik a kép, a rétegződés a meditáció útja. A kész kép a meditáció eredménye." Gotsch másképp fogalmaz: "Valóban meditatív festmények: végtelen orosz sztyeppék, külső-mongóliai tájak, Csáky Donát Márk belső képzeteinek metszetei, a holnap másik oldaláról származnak. Vagy talán holdbéli tájak, de ebben az esetben melyik galaxis mely holdjáról beszélünk? Ami a legfontosabb: vajon hová vezetnek bennünket Csáky festményei?" Gotsch szívesen hivatkozik Ernst Gombrich-ra, aki tudatosítja bennünk, hogy minden festmény, még egy Turner vagy Friedrich tájkép érzékelése is különbözik minden egyes befogadó esetében. Ez azért van így, mert agyunk újra összerakja a retina által befogadott képeket a saját egyedi tapasztalati "adatbázisunk" szerint rakja újra össze. A modern művészeti életben elfoglalt helye tekintetében Gotsch igen határozot "Csáky majdnem minimalista eszközökkel él. A széles sávok, amelyek néha tompított, néha pedig inkább kontrasztos színekből állnak, egy másik Markhoz vezetnek el bennünket: Mark Rothkohoz. A különbség az, hogy Rothko képei inkább statikusak, Csáky festményei pedig igencsak dinamikusak, térképző erejük van és kifejezőek, olyannyira, hogy új világokat idéznek elénk és keltenek életre bennünk." Ha a képzőművészet valóban a "tudományok királya", hisz egyedül a képzőművészet tekinthető valamennyi univerzális kérdés tárházánának, akkor mint "szemlélők" (ismét egy gombrichi fogalom), örökre magunk maradunk olyan kérdésekkel, amelyeket Csáky képzetei újabb felvetésekkel egészítenek ki. Csáky néhány festményének címe, "Idővesztők", igen jól kifejezi a képek gondolatserkentő hatásait: nyitottság, dinamizmus, (ki-)terjedés, szemlélődés, provokáció, finom részletesség és transzcendencia. Gotsch titokzatos példával hagyja abba Csáky Donát Márk műveivel kapcsolatos gondolatmenetét, a befejezést a kiállítás látogatóira bízza: "Meglepő-e, hogy Csáky egyik legnagyobb tisztelője egy japán úr, akit mágnesként vonzottak Csáky festményei, és kizárólag azért jött el Budapestre, hogy láthassa legújabb műveit? Ne feledjük, hogy az ázsiai és az európai művészeti megközelítés közötti legnagyobb különbség a művek szemlélődésben vállalt szerepe. Szemlélődés, vagy Csáky szavaival élve meditáció. Vajon miféle univerzális erő dolgozik Csáky művészetében? Vajon véletlen ez, vagy valahol mélyebben kereshetjük az okokat? Csáky meta-kérdésekké fejlődő kérdései az ember saját maga megértésére irányuló örök kutatásában gyökereznek, abban, hogy megtaláljuk saját énünket a lehetőségben, hogy mindannyian nyitottak vagyunk a végtelen lehetőségek felé. A helyszín, ahová Csáky festményei visznek bennünket, szemlélőket, az csak és kizárólag miénk! A kiállítás megnyitója május 15-én este 7 órakor lesz, és június 21-ig tart nyitva.
