Eredetileg reklámgrafikusnak készült, végül festő lett, de mindvégig szívesen használta a plakát eszköztárát. Különösen a szürrealizmussal való találkozása után erősödtek föl Bálint Endre műveiben a tér struktúrájától független, lebegő képelemek. A Modiano-sorozatban azonban a hazai avantgárd kezdetéhez tér vissza, Kassák tiszta, architektonikus kompozícióihoz, ezt hangolja át a hatvanas évek fanyar humorával a társadalmi plakát paródiájává. A Modiano cigaretta fogyasztója mint nemzetiszín szalagos kalapban pöfékelő ?modijános? mellett megjelenik a Kassák-féle képvers, aminek papírlapja csak arra vár, hogy felsodorják és elszívják; rágyújt a földgömb, a vasfüggöny mögé zárt ország álombeli szabadságának szimbóluma, Az Est címlapján a bubifrizurás dáma és az Unicum vízbe fúló plakátfigurája mind Modiano cigarettával lép túl a mindennapokon. A cigaretta mint porhüvely, mint emlékező gyertya imbolyog egy Giorgio de Chirico stílusú, metafizikai térben. Az egyik legszebb darab füstölgő gyárkéményt és dohányzó munkást állít síkbeli-szimbolikus párhuzamba.
A hatvanas évek vége felé járunk, de még a 68-as politikai-szellemi ?újhullám? előtt, amikor az avantgárd már, a neoavantgárd pedig még nem él Magyarországon. Bálint ekkor írta át a létező szocializmus paradoxonjait a reklámgrafika nyelvezetére, egy békebeli termék, a Modiano cigaretta ürügyén. A harmincas években a cég komolyan megmozgatta a haladó művészeket, Bortnyik, Molnár C. Pál, Amerigo Tot sorra készítettek Modiano-plakátokat. Bálint ezt az időszakot vizionálja a Kádár-korszak atmoszférájába, és a polgári szokások iránti nosztalgiát ugyanúgy kifigurázza, mint a piac nélküli piacgazdaság reklám-életét, a Toulouse-Lautrec felé kacsintgató plakátművészet pikantériáját, vagy a legfrissebb képzőművészeti irányzatokat: az egyik lapon a fekete-fehéren villódzó kollázs elemekből kiválik az ?op-art? kifejezés, majd a lap alján átlényegül ?ó párt? sóhajtássá. Verbális humor, képi irónia, a szürrealizmus álomszerű és a kollázs kijózanító elemei szövik át egymást Bálint Endre sorozatának briliáns darabjain. A szabadság vágya, a gondolkodó, a művész elérhetetlennek látszó szabadsága járja át a lapokat; egy olyan festő csöndes öngúnya hallatszik ki belőlük, aki éppen ebben az időszakban lett a rendszer egyik kedveltje.
