Intim rétegek

A G13 Galéria a Design hét eseményeihez csatlakozik ezzel a kiállítással. Kár, hogy nem szántak egy teljes teremnyit Vági Flóra ékszereinek, így csak másfél tucatnyit láthatunk ezekből a  tárgyakból. De így is különleges élmény találkozni azzal a felfogással, ahogyan Vági a nemesfémek tulajdonságait viszi tovább hasonlóan nemes ? ébenfa, selyem ? és a tárgyak számára megnemesített anyagokra: ilyen a megégetett újságpapír, a körülvágott szótárlap, a madártoll vagy a zsinór. A matériából ugyanis minden esetben a szépség esszenciáját bontja ki. Akkor is, amikor szorosan összeragasztott könyvlapokból épít rétegeket, mint a fa évgyűrűi, aztán kicsit eltolja a kupacot, oválishoz hasonló formájú szelencét metsz ki belőle és kicsit megfesti a széleket. Vagy egy ezüst medáltartóba kék-barna madártollakat tesz, puhán fedik egymást, ragyog a kék, selymesen csillog a barna, fészek is, kincs is egyszerre.

 

A szépség ideája itt helyben, a pillanat csodájában bontakozik ki, közel hajolva a tárgyhoz, személyre szólóan: csak annak, aki ott és akkor rátekint. Mint az igazgyöngy, de annál sokkal sérülékenyebb, megközelíthetőbb, szerethetőbb, mert csak itt, csak ebben az alkalmazásban megnemesített anyagokról van szó.

 

A befogadás és a kitárulkozás személyessége Vági minden ékszertárgyára jellemző. Egyedi, szinte intim szépség nyílik meg a tárgy szemlélésével, még így is, hogy a térbe függesztett polcokon sorakoznak. Nyakban, karon, bőrrel érintkezve, viselés közben ez az intimitás nyilván egészen felfokozódik. Úgy képzelem, hogy ilyen egyéni szépségű darabokat csak ruhátlanul szabad viselni.

 

Vági figyelme a tárgyak megmunkálására összpontosul. Durván megfaragott ébenfa lapokat varr össze, fából csiszolt íveket ölt egymáshoz, megfeketedett ezüstkanálba ültet fémforgácsszerű virágokat. Úgy dolgozza meg a papírt, mintha elszáradt virágszirmokból lenne. Minden ékszere valami alapvető minőséget hordoz, de nem közvetlenül, hanem csak utal rá. A papír a fa erezetére és évgyűrűire, a fém a virágra, a fa a bőrre vagy a fémre. Ebből a szempontból szobrokat látunk, apró, hordható plasztikai alkotásokat, amelyek elemelkednek a valós minőségtől, esszenciáját mutatják valami élőnek. Néha viszont metaforikus jelentést kapnak, mint abban a kompozícióban, amelyen egy szótár lapjaiból kivágott lepkék mozognak a légáramlattal, minden betűhöz egy-egy szó-lepke rendelődik, de némelyik feketére égett, már olvashatatlanon rajta a szavak.

 

A mai környezet tárgyözönét ellenpontozza Vági Flóra ezekkel a nagyon személyes, komplex jelentéstartalmakat hordozó ékszertárgyakkal. Visszaadja a díszítés eredeti jelentését, az ékszer egyedi varázsát, és ezzel egy pillanatnyi romolhatatlan szépséget ad a mindennapokhoz.