Az ismeretlen fotósmester Pécsről
Dr. Szász János életműve még felfedezetlen gyöngyszem. A művész 1925-ben, jómódú családban látta meg a napvilágot. Miután 1948-ban kitűnő eredménnyel fejezte be jogi tanulmányait, a fiatal ügyvédjelölt polgári származása miatt nem gyakorolhatta foglalkozását. Addigi hobbiját, a fotózást emelte hivatásává - 25 évesen, doctos jurisként 14 éves fényképésztanoncokkal ült egy iskolapadba, míg családja megélhetését esténként betűíró grafikusként fedezte.
A kor kelet-európai fotósai távolról sem ideális munkafeltételek között dolgoztak, ám megtalálták annak a módját, hogyan fordítsák javukra a nélkülözést: kis laboratóriumokat állítottak fel a konyhában vagy a fürdőszobában, és a munkafolyamat minden egyes részét - a megvilágítástól az előhívott fotók szárításáig - saját kezűleg, rendkívüli odafigyeléssel végezték el. Ez a tudás számos technikai fejlesztést, újítást hozott magával, és munkájuknak teljesen egyedi, személyes jelleget kölcsönzött. Dr. Szász János képei is szerzőjük kezét dicsérik. "Nem feladni!" szólt lépten-nyomon hangoztatott életfilozófiája a kényszerű pályaválasztás után; a fotográfiában is saját határait tágította, és így hozta létre azt az egyedi és utánozhatatlan képi világot, amit a kiállításon láthatunk.