"Minden összeköt minket. Horvátország Pannónia folytatása egészen a kőcsipkés hegyekig, amelyek díszletként ölelik a másik, a mediterrán medencét. Nekünk magyaroknak Dalmácia a tenger, Fiume a kikötő és Abbázia a nyaraló. Hiába minden elválasztó szándék, hiába a történelem és hiába a politika, nekünk Cres szigete a menedék a tatárjárás idején, és e képpen a magyar államiság dúlás utáni újra szerveződésének kiindulási pontja is ez a szépséges földdarab. Európa mindenddig leghosszabb uniója köt össze minket a kora középkortól az első világháború végéig. És összeköt a katolicizmus, a latin-germán kultúrkörhöz való vonzódás, a török hódítás elleni harc, az önállódás és a függetlenség vágya egészen a közelmúlt vérzivataráig. A magyarországi horvát falvak templomaiban ugyanazon a történelmi nyelven szólal meg a zsoltár, mint a tengermelléken, rokon a tánc, az ének, de rokon a költészet is. Errefelé édesebb a vörösbor, a miénkkel rokon a fehér, a tenger gyümölcsei, a marha és birkahús ismerős és mégis ismeretlen ízeket kínálnak. Hát hogyne bámulnánk rá a soha nem látott, ám mindig ismeretlenül is ismerős tájakra a magyar festők, rajzolók, grafikusok, képzőművészek. Hát hogyan ne érezték volna magukénak a tengerre futó szűk utcák hűvösét, a középkori templomok közös szentjeit, a gótikus és barokk szobrok vonásait, a polgárosodás monarchiabeli díszleteit, amelyek Lembergtől Fiuméig, Krakkótól Záráig, Pozsonytól Szpalatóig hordoznak azonos erkölcsöt, tudást, szépséget, értéket. És ne féljünk a magyar történelmi nevek mögé sorolni, mert így ismerjük ma: Rijeka, Zadar, Split. Minden összeköt bennünket. Ihlet, termékeny és teremtő környezet, áttetsző tengermély, végtelen költészet Horvátország a neved. Mert minden összeköt minket." ? Antall István A kiállítás helyszíne: Martino Galéria, Budapest V. Galamb utca 5. A kiállítás megtekinthető április 17. és május 5. között, hétköznapokon 10-18, szombaton 11-15 óra között.
