Az Európában egyedülálló szervezetet még itthon is alig ismerik. 2008 végén alakult meg, egy (illetve két) országgyűlési határozat nyomán, amelyek azt hangsúlyozták, hogy Magyarországon a fenntartható fejlődésnek szüksége van egy politikán túli összefogásra, amely a pártok, a kormány, az MTA, a kamarák, egyházak, önkormányzatok és civil szervezetek delegáltjaiból áll fel, mint a jövő érdekeinek védelmét szolgáló fórum. A Tanács feladata, hogy a fenntarthatóság bármely szinten megjelenő kérdéseit koordinálja és vezesse a stratégia megalkotását.
A kérdés körül uralkodó káoszból okos és érvényes döntéseket hozni aligha lehet. A Tanács ezért módszeresen fogott hozzá a munkának és 2009 végére összeállította a magyar társadalom fenntarthatóságáról szóló jelentését. Az anyag interneten is elérhető, Jövőkereső címmel könyvpiaci forgalomba is került, sőt készült belőle egy rövidített, alig 40 oldalas változat is, hogy a háromféle formátummal minél több körhöz eljussanak a benne foglalt adatok, javaslatok: az ország jövőjének víziója.
Amióta az 1970-es évek elején a Római Klub kiadta a világ helyzetéről szóló, sokkoló hatású jelentését, maga a műfaj hallatlanul felértékelődött. Akkor még csak egyetlen, gondolatébresztő, radikálisan más szemléletmódot javasoló adat- és véleménygyűjtemény volt. Ma azonban egy ilyen témájú jelentés már bárki számára elérhető statisztikai adatokat és felméréseket használ, vagyis különlegessége nem az alapanyagban van, hanem abban, hogy a társadalom legtöbb rétege számára konkrétan megragadható és követhető irányokat vázol fel.
A Magyarország helyzetét feltáró kiadvány nem tartalmaz eddig ismeretlen tényeket, de úgy ütközteti őket és olyan szempontokból elemzi a társadalom gazdasági, szociális, érzelmi, pszichikai és mentális állapotát, ami messze túlmutat a tényeken. Például a társadalom állapotának egyik legfontosabb mérőeszköze ebben a jelentésben nem a gazdasági erő, hanem az értékválasztás, a boldogsághoz szükséges tényezők közötti rangsorolás. Vagy kiemeli az ország függőségét az energia, az élelmiszerek és az iparcikkek terén, vázolja a mezőgazdasági termelés működésképtelen struktúráját. Az adatok mögé nézve mélyebben fekvő okokat keres.
Külön rész foglalkozik a nemzeti identitás karakterével és minőségével, azzal, hogy pontosan mire gondol egy átlag magyar állampolgár, amikor azt mondja, ő magyar. Mert a fenntarthatóság nem csupán azt jelenti, hogy a következő nemzedék is részesül az anyagi és energiaforrásokból, hanem azt is, hogy képesek vagyunk-e továbbadni mindazt az ideát, ami számunkra és a társadalom számára a túlélést, a hosszú távú fennmaradást biztosítja.
