Jövőtrend

A Ponton Galéria hétről hétre új végzős csapatot bemutató kiállítás-sorozatának alighanem a csúcspontjához érkeztünk. Olyan erős anyagot láthatunk, annyi jól alábélelt ötletet, átgondolt folyamatok végeredményét, annyi kézenfekvő, eddig mégsem kiaknázott lehetőséget, hogy az már elgondolkodtat. Valami gátszakadás érzékelhető a munkák mögött, eddig lappangó energiák és képességek hirtelen feltörése. Akármi is a jelenség oka ? az intézeti átszervezés, az oktatók nyitottsága, a kivételesen jó diákanyag, esetleg a kétszintű képzés rendszere ?, a bemutató tobzódik a hasznosítható, piacra érett munkákban.

Kezdjük a média designnal. Farkas Miklós az elektronikus lábdob, a kickk esetében egyszerre fejleszti a terméket és annak márkaarculatát. Bene Nóra a fényfestés világtrendjére rámozdulva egy fény alapú, zenei elemeket is felhasználó látvány, egy kortárs összművészeti produktum arculattervét fogalmazza meg, Nagy Zita a kínai termékdömping vizuális karakteréből épít parodisztikus animációt, Szűcs Krisztina a Nyugat irodalmi köreinek kapcsolatrendszerét érintőképernyős hálózattá szervezi, ami azt jelzi, hogy az irodalomtörténet és a digitális adatfeldolgozás izgalmas közös terepre talált. Cziner Máté a számítógépes játékfejlesztésben talált olyan irányt, ami az ilyen játékok harci stratégiája helyett a növényi életfolyamatokat modellezi.

A grafikai arculatok is változatosabbak az idén, nagyobb hangsúlyt kap a tartalom, és abban is új, meglepően erős téma a társadalomkutatás képi megjelenítése. Úgy tűnik, hogy a szociológia önálló vizuális nyelvet igényel, amire néhány fiatal figyelmesen reagált.

Németh Marcell infografikus plakátsorozata a magyarországi értékrend-kutatás adatait kiegyensúlyozott, harmonikus minimál-eszközökkel, játékos fantáziával emeli képi élménnyé, Balázs Klára a ?nyóckerben? folyó projekt arculatát fogalmazza meg a hely, az ott élők és a kutatás karakterét tükröző látványvilággal. Több diplomázó is táblagépre készített alkalmazásokat, és azt nagy leleménnyel formálta a mindennapokban jól hasznosítható eszközzé. Ilyen Nosek Mimma virtuális Budapest-kalauza, ami a város színeiből, a helyek egyedi hangulataiból tüneményes, naplószerű guide-ot fabrikál, s hozzá még egyedi szuvenír-csomagot is kapcsol. Koncz Fruzsina óriáskönyvvé nagyítja a napi bevált közhelyeinket, és a kézzel rajzolt, népi füveskönyvet imitáló ?nyavalyáink kalendáriumában? a macskajajtól a depresszióig mindenre talál ellenszert. Szepesi Sz. Barbara ?kiterjesztett valóságot? kapcsol a hagyományos mesekönyvhöz, Sárfi Annamária egy márka gerillamarketingjéhez tervez kampány-eszközöket, Bulyovszky Lilla egy nemlétező médiaművészeti múzeumnak talál arculatot a QR-kód és a pixelek grafikai metaforává emelésével.

Ezek a munkák már messze túljutottak az alkalmazott művészeten. Szinte mindegyik az információs társadalom csak most bontakozó kommunikációs formáit keresi, válaszokat ad még föl nem tett kérdésekre, kiterjeszti a design jogkörét eddig szűz területekre. Hódít és értelmez a látvány eszközeivel, érzéki tapasztalást kínál a gondolati tartalmakhoz. A nyelvújításhoz hasonlítható úttörő munka, amit ezek a fiatalok művelnek.