Kass Eszter látja és mutatja

Képző

 
Kass Eszter művészcsaládban született. Szülei, az otthon légköre, a minden apró részletben felfedezhető szépség elve, a vizualitás fontossága döntő hatással volt pályaválasztására. Édesapja Kass János Kossuth-díjas grafikus és könyvművész. Édesanyja, Hajnal Gabriella Munkácsy Mihány-díjas képzőművész, Érdemes és Kiváló Művész, a kortárs magyar textilművészet nagyasszonya. A gyermek Eszter fejében meg se fordult, hogy nem mindenki úgy látja a világot, ahogy ő, ahogy ők, vagyis a vizualitás irányából. Világukban a lét alapját jelentette, hogy a szemükkel érzékelik környezetüket, a vizuális harmóniára, a szépségre, a vizuális kifejezésmódra törekszenek, vonallal, színekkel, formákkal. Csak jóval később, már felnőttként döbbent rá, hogy a ?látás?, a szemünkkel való érzékelés nem mindenki számára magától értetődő, s hogy ő kivételezett helyzetben van, mivel magas igényű vizuális környezetbe született bele. Lassan azonban arra is rájött, hogy ez a fajta érzékelés tanulható, fejleszthető mindenkinél, ezért is épül hivatása két pillérre: az alkotásra és a tanításra.
 
?Azt festem meg, amit látok? Azt festem meg, ami magával ragad a környezetemben? ? vallja a művész. Ezek: a természet, a növények, a víz, a fény. A természet örökké változik, múló pillanatok apró mozaikjaiból áll össze. Egy piciny növény csak rövid ideig mutatja magát pirosnak, zöldnek. Előbb bimbó, majd kinyílt virág. A víz hol kék, hol zöld, csillog vagy haragos. A festmény egy pillanatnyi állapot statikus leképezése, Kass Eszter pedig ezt a múló mozzanatot rögzíti. A nagyméretű, dekoratív alkotások életörömet árasztanak, élénk színükkel erőteljes hatást gyakorolnak. A képekben megjelenő szépség egyszerre tükrözi a valóságot és a belső látást, ennek nyomán pedig a befogadóban is találkozik a szem és a lélek öröme.
 
5 órai tea címmel zenés teaházi beszélgetésre várnak minden érdeklődőt január 27-én 17 órától a Balassi Intézetben. Ibos Éva művészettörténész beszélget Kass Eszterrel a látás művészetéről, a részletekben megbújó lényegről, színekről, formákról, az alkotói munkáról, az életről. Garaguly István zongorajátéka és egy csésze finom tea teszi teljessé az estet.