A szerepeket fiatalok helyett meztelen idős emberek táncolják, a nők férfi, a férfiak női genitáliákkal vannak felruházva. A filmezés során a táncosok a földön fekve mozogtak, majd kompjúter animációval fűzték egybe a mozgásfázisokat. A technológia fiatalsággal és élettel tölti meg a gyors mozgásra már nem képes testeket, így a haláltánc az élet és az örökös megújulás allegorikus ábrázolásává válik. A művész gondolkodásunk tabuit és a megszokott társadalmi szerepeket kritizálja: ? mint más munkáiban is ? szembesít a ruhátlan öreg test látványával, idős fiatalt játszik, férfi nőt, aláásva az identitás biológiai alapon történő meghatározottságát. A múlt és a jelen összemosásával a történeti és a mitikus gondolkodást állítja szembe, melyben a halál, mint az élet másik oldala jelenik meg. A mű első verzióját, az 2001-es Táncleckéket a bécsi Museum für Moderner Kunst Stiftung Ludwig Wien, a végső változatot tavaly a varsói Zachęta Galéria mutatta be. Múzeumunkban a tágas aula ad helyet a két körben elhelyezkedő, összesen 9 vetítővászonból álló installációnak. "? A Kiválasztott tánca a lány halálával végződik, a táncosnő kimerülten összerogy, mozdulatlanná dermed, haldoklik, hogy aztán ? Kozyra akarata szerint ? életre keljen, "animálódjon", hogy a zene kiszabadítsa őt a halottak közül, s hogy újra elkezdje áldozati táncát. Ebben a Tavaszi áldozatban sosem jön el a tavasz, szünet nélkül tart a halál felé tartó szertartás." - Hanna Wróblewska. A tárlat megtekinthető: 2003. március 20 - április 27. Helyszín: Ludwig Múzeum Budapest -Kortárs Művészeti Múzeum
