Az oroszországi Katyn a történelem egyik legkegyetlenebb tömegmészárlásának helyszíneként vonult be a köztudatba. Közel hetven éve, 1940 tavaszán Sztálin parancsára körülbelül 15 és 22 ezer közé tehető lengyel hadifoglyot - köztük lengyel tiszteket, tartalékosokat, rendőröket, határőröket és civileket - végeztek ki tarkólövéssel az NKVD (szovjet politikai rendőrség) katonái, majd a tetemeket a Katyn környéki erdőkben tömegsírokba rejtették. A németek néhány évvel később felfedezték ugyan a sírokat - ami méltatlanul többnyire csak politikai csatározások eszközévé vált -, ám a bűnösöket azóta sem vonták megfelelő módon felelősségre. A budapesti önkormányzat és a lengyel kormány 2008 szeptemberében pályázatot írt ki a III. kerületben, a Nagyszombat utca - Szőlő utca - Bécsi út találkozásánál található Katyni mártírok parkjában felállítandó szobor tervére, amelyre 64 pályamű érkezett.
Ritka, amikor az ember maradéktalanul egyet tud érteni egy pályázat döntnökeivel, de ebben az esetben valóban úgy tűnik, hogy átgondolt és a parknak is használó döntés született. Az első helyezett a Széri-Varga Géza - Széri-Varga Zoltán szobrász-építész páros terve lett, amely kétségtelenül eleget tesz az egyik legfontosabb szempontnak: képes felidézni, vagy legalábbis konkrét utalást tenni a katyni eseményre. A zsűri dicséretes módon különösen figyelt arra, hogy a tervezett emlékmű felismerhetően, markánsan jelenítse meg az említett esetet, és ne egy bármilyen más tragédiára ráhúzható mementó legyen. Azért bőven akad ilyen is a kiállított pályaművek közt: egyes szobortervek például kísértetiesen hasonlítanak az Ötvenhatosok terén látható emlékműre, de akad olyan is, amely a teljességgel hagyományos "címerrel és felirattal ellátott oszlop" hibájába esik. Jellemző hiba emellett a lengyelek vallásosságának olykor ízléstelen és hatásvadász meglovagolása is.
Az első három díjazott tervet látva viszont kissé elkeserít a tudat, hogy bár mindhárom kreatív és szokatlan megoldásokkal operál, a megvalósulás lehetősége csak az elsőt illeti meg. A Széri-Varga-páros hatalmas, kétrétegű kockaemlékműve belsejében egy szimmetrikus, természetes kőtömb érzékelteti a sötét múlt megmásíthatatlanságát. Kívül egy aszimmetrikus, előrozsdásított acélrács, a tett helyszínéül szolgáló erdő fáit imitáló résekkel. Az alkotás nappal talán egy kissé bizarr látványt fog nyújtani - és ez a témát tekintve nem is nagy baj -, éjjeli kivilágításban viszont egészen szemet gyönyörködtető lesz, mintha csak az erdő fái közül tűnne szemünkbe egy tábortűz fénye - és a titkolt igazság. A második helyezett Szemenyey-Nagy Tibor szoborterve nagyon jót tett volna a forgalmas, zsúfolt környezetben elhelyezkedő parknak: az egy emberi sejtmagból preparált DNS-váz mintájára készült, 79 méter hosszú háló 10 méterrel a park felett kapott volna helyett, a fák és emberek fölé borulva egyszerre eltakarva és láttatva az égboltot - fölénk borítva a ránk nehezedő múltat, mégis egy új kezdettel kecsegtetve. A harmadik helyezést elért pályamunka egyszerűbb módszerekkel közelít a témához: a hullámzó, élő kert és az alóla előbukkanó rozsdás, az áldozatok neveit tartalmazó vaslemez ellentétére épül (alkotói: Stremeny Géza szobrászművész, Vincze László és Kápolnás Gergely építészek). Budapest közterein talán most lesz végre egy olyan szobor, amely nem osztja meg a közvéleményt, mert nem az öncélúságot, hanem a kreativitásában is kegyeletteljes megemlékezést tartja szem előtt.
