2007-ben hirdetett először a Nespresso nemzetközi pályázatot a hallgatók számára is. Az idei, 2008-as mezőnyben már több mint 300 pályamű szerepelt, ebből 22 jutott a milánói bútorvásárra időzített döntőbe. A CoffeeLuxury voltaképpen nem is egy tárgy, hanem egy stílus, egy életérzés megformálására szólította fel a verseny résztvevőit. Azt az ötletet kereste, amitől a mai városi élet legáltalánosabb elemét, a bárhol, bármiből, bármilyen körülmények között felszürcsölhető keserű vackot luxussá lehet avatni, amitől a legurítás gesztusa ünnep lesz, a kávé nemes érték, kellékei pedig kultusztárgyak.
A döntős munkák Milánó után vándorútra keltek, és most Budapestre érkeztek, a Művészetek Palotájába, ahol október végéig láthatja őket a közönség egy speciális, erre az alkalomra készült installációban. Jó tudni, hogy nem csupán egy állomás vagyunk a sorban, hanem a verseny egyik meglepetése is, hiszen a 22 döntős munkából négy a budapesti MOME hallgatóinak terve. Újabb megerősítés ez a design élvonalából, hogy a magyar tervezők ott vannak az elsők között - még akkor is, ha a hazai ipar nem segíti őket.
Nem kérdés a verseny első helyezettjének fölénye: Hanika Perez és Brice Genre, a toulouse-i egyetem diákjai olyan kávéfőzőt készítettek, amelynek kimenete csupán egy vékony kis cső, teste egy sima, egyszerű, keskeny fehér kerámialap, de a felületén a benne melegedő víz hatására a hőérzékelő tinta folyton változó mintázatot rajzol. A második díjat a német Andreas Diefenbach Pearlje hozta el, egy igazgyöngygépből nyíló kávéscsésze. A dicséretes tervek között volt szépelgő minimalista megoldás és burjánzó giccs, ahogyan zseniálisan formált jegeskávé-készítő vagy japáni modorban előadott szett, üvegcsésze és porcelán zacctároló, minden, ami fölösleges és szép (vagy csúnya), vagyis design.
