Keith Haring a nyolcvanas évek New York-i művészeti életének emblematikus alakja, aki 2008-ban töltené be 50. életévét. Pályafutását a New-York-i metróban kezdte, ahol reklámtáblák fekete felületeire rajzolt fehér krétával. 1980 és 1985 között a metró Haring laboratóriumává vált, ahol kidolgozta egyéni stílusát, az egyszerű kontúrokból álló, dinamikus és ritmikus vonalas rajzot.
Művei később épületek, templomok falain, köztereken is megjelentek. Rajzai New York duzzadó energiáit és libidóját, a város nyugtalan színeit, szenvedélyes hangulatát, a vágy és a kollektív dráma jeleneteit sűrítik magukba. 1981-től kezdődően képeit organikus, labirintusszerű bestiáriummá alakította, amelyet a fogyasztói társadalom szimbólumai és szociális archetípusai népesítenek be, ahol a dollár, a televízió, a rádió, a számítógépek groteszk és fantasztikus lényekké alakultak.
Haring képeivel olyan alternatív művészetet hozott létre, amely kihívást jelent a kódolt, elitista művészettel szemben, s amely egy szélesebb, fiatal közönséget céloz meg. Munkái kemény társadalmi és politikai üzeneteket és általános érvényű gondolatokat fogalmaznak meg születésről és halálról, szexről és háborúról.
