A Bodeni-tó mellől Bécsbe települt Franz Anton Maulbertsch az Alpokon túli festészet legragyogóbb XVIII. századi tehetsége, Winterhalder pedig legkiválóbb követője, sőt utánzója. A Fekete-erdőből elszármazott fiatalabb festő Morvaországban élt, műveinek zöme a mai Cseh Köztársaság déli tájain található. Mindkét művész erőssége a freskó, főműveik megtalálhatók a Dunántúlon, Alsó-Ausztriában és a morva vidéken. A kiállításon mindenekelőtt múzeumi képek szerepelnek: olajfestmények és rajzok, köztük számos spontán frissességű vázlat, valamint kisebb számban különböző, egyháztól kölcsönzött oltárképek, kolostori sorozatok.
A két önálló kiállításrész találkozásában a szombathelyi székesegyház festményei állnak. Az oltárképeket még Maulbertsch készítette; halála után Winterhalderre maradt a mennyezetfreskók kivitelezése mestere vázlatai alapján. A templomot 1945 tavaszán bombatalálat érte; ekkor nemcsak mennyezetképei pusztultak el, hanem a barokk berendezés is súlyosan megsérült. A főoltár hatalmas Vizitáció-képét több száz darabban menekítették múzeumba, és csak a közelmúltban vált lehetővé, hogy megkíséreljék helyreállítását. Erről a heroikus restaurátori munkáról is számot ad a kiállítás.
A tárlat másik különlegessége a kiállításon még soha nem szereplő, 1763-ra datált, Heródes lakomája című Maulbertsch-alkotás. A kép egykor Mária Terézia adományaként került Erdélybe; a jelenlegi tárlatra a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségről érkezett.
