(MTI) - Az apa, Pinczehelyi Sándor néhány nagyméretű munkát állít ki, főként az 1970-es évekbeli képeire reflektál. Az 1973-as, híressé vált sarló-kalapácsos festménye utánzataként 2002-ben fotót készített 35 év címmel, szerepel rajta ő is, keresztbe tett kézzel.
A Pécsett élő művész az utóbbi időben kerámiákat készít, mert a Zsolnay-gyár meghívta egy szimpóziumra, s beleszeretett a kerámiába, "jó kirándulás volt és folytatni fogom" - árulta el. Keramikus barátai irigykedve mondták neki, hogy olyan dolgokat fedez fel az anyagban, amelyet ők a mindennapokban észre sem vesznek. Egyre több a halmotívum képein és a kerámiákon. Ez a bukolikus élet és a gyermekkori emlékek hatása - jegyezte meg. Pinczehelyi műterme ugyanis Pécsvárad mellett, egy kis faluban található, gyermekkorát Szigetváron töltötte. Festményein és grafikáin visszatérő motívum a kenyér, a hal, a bárány.
A fiú, Pinczehelyi András a festményeiről elmondta, hogy össze nem illő dolgokat helyez egymás mellé és ezzel gondolatsorokat indít el a nézőben. András képein fontos a narráció, a mesélés, törekszik arra, hogy mindennek legyen meg a helye, ugyanakkor a spontaneitást is tükrözik a festmények. Például öt női táska tartalmát öntötte ki, és kordokumentumként több kis, 50x70 cm-es képen megörökítette a mobiltelefont, a rúzst, a hitelkártyát, a pénztárcát.
A kiállítást a család régi barátja, Kulka János színművész nyitja meg. A tárlat február 14-ig tart nyitva Budapesten, a IX. kerület Ráday utca 47. alatt.
