Ferenc József 1883 októberében két napot töltött Szegeden, és megszemlélte, hogyan sikerült újjáépíteni a dél-alföldi várost az 1879-es nagy árvíz után. Aki azt gondolná, hogy a kétmillió forintot érő, ám ennél eszmei értékben jóval többet jelentő, a király látogatására készített aranyérem nagy, súlyos tárgy, téved. Átmérője mindössze 38 milliméter. Különlegessége, hogy csupán négy darabot vertek belőle, és az egyik elveszettnek hitt példányt szerezte meg egy külföldi árverésen a Móra Ferenc Múzeum. A tárlókban látható még a rendezők jelvénye, a falakon pedig rajzok, festmények, fotók mutatják be az eseményeket, és elolvasható Pócz Alajos ékszerész a szegedi elöljáróknak gyöngybetűkkel írt levele is, amelyben megtette felajánlását a Szeged szebb lesz, mint volt feliratú érem elkészíttetésére. Ezekből kitűnik, hogy az állami vállalatok akkoriban viszonylag kevés rugalmasságot tanusítottak az extra kérések iránt, ugyanis az Állami Pénzverde időhiányra hivatkozva visszautasította a megbízást, így magánvésnökhöz kellett fordulni a felajánlónak.
1978-ban kezdődött Kanalas István paraszt fafaragó szenvedélye. Épp hazafelé biciklizett szülőfalujában, Szőregen, amikor egy fadarabot látott meg az úton. Leszállt a kerékpárról, felvette a fát, és mivel épp nem volt műsor a tévében, elkezdte farigcsálni. Az első darab, egy pénzérme után nem volt megállás. Mert a fafaragás nagyon egyszerű tevékenység ám, nem kell mást tenni, mint elvenni belőle azt, ami nem oda való. Igaz, nem veszélytelen foglalatosság, mert a véső könnyen megcsúszhat. Kanalas István is legalább kétszázszor vágta meg magát, de ezekkel a balesetekkel soha nem fordult orvoshoz. Kiment a kamrába, vett egy piros paprikát és rátette a sebre. Miután elmúlt a paprika csípése, a seb is behegedt, és folytatódott a munka. Bár a nyolcvanas években beutazta egész Európát, járta a templomokat, a múzeumokat, hogy élményeket gyűjtsön és tapasztaljon, faragásaiból az "itthoniság" hangulata árad. Szőregi háztűzvégek, nyuszifejű lovaglópálca, napraforgó és tévé alakú tükör, Ulászló-tallér, csatos imakönyv, gyertyatartó, címeres mángorló, tabernákulum ostyával és kehellyel - csak néhány az általa készített tárgyakból, ám a kiállítás igazi nagy attrakciója az a többszáz kereszt, amelyek legkisebbje négy és fél centi, a legnagyobbika egy méternél is magasabb. Vannak közöttük intarziásak, berakással készültek, amelyek úgy néznek ki, mintha kövekkel lennének díszítve, pedig csak különböző színű fákat használt hozzá a faragó. Jézus szíve, szeretlek én,/Segíts át az élet tengerén - ezt a mondatot véste bele egyik keresztjébe. Nem véletlen hát, hogy 1991-ben II. János Pál pápának ajándékba készített egy táblaképet, amelyen Szent István Máriának ajánlja fel Magyarországot. Kanalas István nagyon büszke arra, hogy Gyulay Endre különleges kérésének eleget tudott tenni. A korábbi szeged-csanádi megyéspüspök sokat jár vidékre misét celebrálni, ezért olyan pásztorbotot kért, amely akár egy bőröndbe is belefér. A faragó egy ideig törte a fejét, de aztán megtalálta a megoldást, és elkészítette a többrészes, összecsavarható gavazant.
A Móra Ferenc Múzeumban 1905-től gyűlnek az öltözékek, Ördög Ferenc szabómesternél pedig évtizedek óta a szakma eszközei. Láthatjuk az 1880-as évektől az 1980-as évekig terjedő időszak divattrendjeit húsz próbababán és számtalan fényképen (a legviccesebbek közöttük a legutolsó férfi frizura- és bajuszdivatot mutató fotók), továbbá megnézhetjük, milyen szabóműhelyekbe és kalapszalonokba jártak dédanyáink, milyen gombok és szalagok közül választhattak. A hirdetéseket olvasgatva eltűnődhetünk a reklám változásán. Száz évvel ezelőtt csak annyit írtak ki a kereskedők, náluk található a legjobb anyag és a legkedvezőbb ár, ma nem valószínű, hogy ennyi becsábítaná a járókelőket az üzletbe.
