Sok író, festő, szobrász utóéletét teszi nehézzé a rokonság. Alberto Giacometti (1901-1966) is közéjük tartozik. A svájci szobrász végrendelet nélkül halt meg és 2003-ig, annak az alapítványnak a létrejöttéig, amely öröksége jogait gondozza, özvegye és a család megakadályozta műveinek kiállítását - írta az El País című spanyol napilap.
A kiállítás a művész három műhelyének rekonstruált falai közé helyezte az életművet. Giocometti műhelyei a svájci Stampában és Malojában, valamint a párizsi Hippolyte-Maidron utca 46-ban voltak. A kép, amelyet a látogató a kiállításon keresztül kap, merőben különbözik az 1940-es és '60-as évek között Amerikában bemutatottól.
Azok akkor a megnyújtott figuráin keresztül a második világháború és a megsemmisítő táborok borzalmai között vergődő, magányos, védtelen ember imázsát sugallták. Ám ez ellen a beállítás ellen ő mindig tiltakozott. "Nem érzem magam a magányosság poézisához kötöttnek" - mondta. A kiállítás bemutatja fejlődését a kubizmuson, a konstruktivizmuson, a szürrealizmuson keresztül, sőt olyan klasszikusok hatásait is, mint Dürer, Tiziano, Raffaello vagy Velasquez.
Az összegyűjtött anyag cáfolja azt a legendát is, amely szerint sok munkáját megsemmisítette, és csak művészetének esszenciáját hagyta meg. Kivétel talán csak egy Picasso-mellszobor volt, amelyet nem akart kiállítani az Egyesült Államokban. Tettét így magyarázta: "Nagyon kellemetlen lett volna számomra, ha egyesek azt gondolják: azért állítok ki egy Picassót, hogy magamnak csináljak reklámot. Ez tönkre tette volna a kiállítás fölötti minden örömömet".
(Múlt-kor/MTI)
