Polihisztor a szó nemes és klasszikus jelentésében. Fest, rajzol, kőbe vés és nem csak durva kőbe és márványba, hanem nemes drágakövekbe is beleálmodja művészi hitvallását: a szellem és a szépség harmóniáját. 1950-ben született Budapesten, 24 évesen tagja a Fiatal Művészek Stúdiójának és a Rézkarcoló Művészek Alkotóközösségének, ahol olyan neves művészek támogatták pályafutásának elején, mint Hincz Gyula, Barcsay Jenő, Kass János, Würtz Ádám és Szász Endre. Közel 160 szépművészeti könyvet illusztrált, emellett kiteljesedett festészete és szobrászművészete is. Művészeti anatómiát adott elő Meiderichben és rendszeresen tanított az ausztriai Neumark alkotótelepen. 1980 óta állít ki külföldön, először az európai, később a tengerentúli közönség ismeri meg a klasszikus képzőművészetből, a reneszánsz szépségéből táplálkozó, a szürreális álmok felé hajló művészetét. Kiemelkedő sikerrel mutatkozott be Stockholmban, Frankfurtban, Koblenzben, Barcelonában, Brüsszelben, Sondenborgban, Bécsben, Kaiserslautenben, Meiderichben, Duisburgban, Hinterbrühlben, Düsseldorfban, Freudenstadtban, Feldbachban, Klosterneuburgban, Washingtonban, New Yorkban és Baltimore-ban. Számtalan jelentős művészeti díjjal jutalmazták és ismerték ele különleges tehetségét. Megkapta 1992-ben Washingtonban Georgetown Gallery University Grand Prize díjat, 1993-ban New Yorkban Madison Prize díjat, 1995-ben Baltimore-ban Surrealism in Europe Golden Prize elismerést. Kolozsvári Grandpierre Miklóssal Bayer Ilnona készített a közeli múltban interjút ?Topázban a briliáns ötlet? címmel - A finom grafikai világ után meglepő számomra az a tobzódás, amivel hazatértél.... - Földrajzilag is nagy utat kellett bejárnom ehhez. Élmények, találkozások, mesterek döbbentettek rá arra, hogy több műfajban is ki tudom fejezni mindazt, amit annak előtte csak tussal, vagy rézmetszéssel tettem. Nagy ráébredés volt ez, amely a festészettel és a márvány világával gazdagította az életemet. Sok-sok évig egy jelentős német szobrász mellett szerelmesedtem bele e nemes kő tisztaságába, szépségébe. Volt olyan időszak, amikor csak ezzel foglalkoztam. Ennek ellenére Brüsszeltől Stockholmig szobraimon kívül számtalan önálló kiállításon mutattam be festményeimet és grafikáimat is. - Mindeközben itthon teljesen eltűntél a művészeti életből. A külhoni sikerek után furcsa kicsit honti műtermed magánya... - A változatossággal, az újdonságokkal is telítődik az ember. Nem szerettem volna, ha az elismerések, a megrendelések felszínessé tesznek. Amikor azt vettem észre, hogy olykor már a rutin vezeti a kezem, kellet egy terep, ahol szinte elölről kezdhetek mindent. Hazaköltözésem után évekig ki se bújtam műtermemből. Nagyon alaposan készültem az ismételt itthoni bemutatkozásra. Olyan kollekciót állítottam össze, amely összegzi a távol töltött évek során született énemet, ugyanakkor rangos elindítója lehet magyarországi tárlataimnak... - Amelyek közül a premier nagyon jól sikerült, a közönség láthatóan élvezte a műfaji sokszínűséget, és elragadtatással fogadta a szobrászatnak azt a különleges technikáját, amelyet a világon egyedül te művelsz. Az ékkőbe zárt szobrok gondolata a kristály és drágakő gyűjtési mániámhoz vezethető vissza. Egyszer azon kaptam magam, hogy szívesen javítanám a ?berill? nevű kristály belső hibáját. Egy ici-pici gyémántfúróval addig kapirgáltam az ékkő belsejében, amíg egy kobold arca bontakozott ki előttem. Azóta megszállottan, sok-sok türelemmel készítem ezeket a speciális miniatúrákat. Liszt Ferenc, Szokratész, Tizian, Niobé portréját például, és számtalan kicsi szoborkompozíciót. Az alapanyagot több, mint tízezer darabot számláló gyűjteményemből válogatom. Egyik kedvencem egy négy centiméternyi hegyi kristály gömbbe ?faragott? fürdőző fruska alakja. A másik pedig a topázba faragott fej, amelynek homlokába gyémántot tettem, utalván arra, hogy mindenki, aki látta, ezt az ötletet briliánsnak tartotta. A tárlat megnyitójára 2004. március 9-én 17 órakor kerül sor, a Volksbank Rt. Központi bankfiókjában és Galériájában (1088 Budapest, Rákóczi út 7.) A kiállítást megnyitja: Skonda Mária az Igazgatóság tagja, elnökhelyettes és Tarjányi Ingrid újságíró A kiállítás 2004. május 3-ig tekinthető meg.
