Konkoly Gyula immár fél évszázados működése két, az egyetemes művészeti korszakváltással is összefüggő, jól elkülönülő korszakra osztható. A művész a '60-as évek közepén induló magyar neoavantgárd mozgalom egyik kezdeményezője, a hajdani Iparterv-csoport kiállítója volt. Pályájának első szakaszát a '60-as-'70-es évek ellenséges közegében létrejött radikális progresszió jellemzi. 1970-ben Franciaországba emigrált, ahol 1972-ben manifesztumot adott ki a neoavantgárd haláláról. 1973-tól illusztrátorként tevékenykedett - könyvborítóinak száma megközelíti az ezret -, és plakátokat is tervezett nagy nemzetközi cégek számára.
A '80-as évek közepén tért vissza a képzőművészethez, innen datálódik művészetének második, posztmodern korszaka, amelynek műveit 1991-től már itthon alkotja. E korszakának művészeti programja a kezdeti igen tágas fogalmi és stiláris dimenzió fokozatos szűkítésével egy tisztán vizuális képi világ megtalálásával jött létre. Az utóbbi időkben klasszikus figurális képeket fest. A MűvészetMalom június 15-ig látogatható Konkoly-kiállítása a művész e második alkotói korszakának legjellemzőbb és legfontosabb műveit mutatja be.
Konkoly képein fotók másolásával állnak össze kompozícióvá a figurák, mintha valamennyi egy-egy modell lenne. Ilyen például a Húshagyó kedd című alkotás, amely majálisszerű hangulatot idéz, ahol a napon sütkérező fiatalok fittyet hánynak a közöttük sétáló oroszlánok veszélyes közelségére. Hasonló hangulatú kép a Borsó a pipacsban, amely már-már giccsszerű alkotás, ám a piros-zöld színek kavalkádja igazi feszültséggel telíti meg az alkotást.
