Korea a Ráday utcában

A "fapados" nemzetközi művészakció ötlete, ahogyan Erőss István képzőművész nevezte a kiállítássorozatot, jó tíz éve egy nyári művésztelepen fogalmazódott meg. Az az igény keltette életre, hogy a keleti és nyugati művészek hivatalos közvetítés nélkül, pusztán kíváncsiságból lássák, tapasztalják, megismerjék egymás működését. Kelet a Nyugatot és fordítva. A projekt végül minimális anyagi ráfordítással, némi pályázati segítséggel jött létre, először 2004-ben cseréltek kiállítást magyar és japán képzőművészek. Aztán Mongóliával következett egy kölcsönkiállítás, amikor tizenöt magyar művész mutatkozott be Ulánbátorban, 2006-ban Tajvan került sorra, és most Korea. Idén nyáron Daejeon városának három galériája fogadta tizenkét magyar alkotó - Csurka Eszter, Csontó Lajos, Chilf Mária, Elekes Károly, Erőss István, Gaál József, Kopasz Tamás, Majoros Gyula, Péter Pál, Szigeti Gábor Csongor, Szurcsik József és Szentpétery Ádám - munkáit, most pedig négy szomszédos Ráday utcai galériában vonultak fel tömött sorokban a koreaiak.

 

A négy távol-keleti kultúra közül Japán művészetéről még úgy-ahogy vannak ismereteink, de a többi - a velencei biennálén felvonuló nemzeti kiállításaikat leszámítva - gyakorlatilag fehér folt a hazai művészet számára. Az a közvetlenség, amivel néhány magyar alkotó önkényesen kiválasztva a kortárs szcénából néhány ottani művészt, tárlatot rendezett Tajvannak, Mongóliának vagy Koreának, merőben szokatlan a globális méretekben működő, szinte iparággá vált képzőművészeti kapcsolatrendszerhez képest. Ez a cserekiállítás valóban a távoli kultúra megismeréséről szól, a közvetlen inspirációról, arról, hogy a már itt és ott egyformává lett világot hogyan lehet kétféleképpen nézni és megfogalmazni a kortárs képzőművészet eszközeivel. Ehhez kínálnak hangulatos helyszínt a Ráday utcában a 2B Galéria, az Erlin, a Galéria IX és a Ráday Galéria egymás után sorakozó terei, és ehhez kapott ütős bevezetőt a négy galérián végigvonuló megnyitó közönsége An Chiin performertől, aki a távol-keleti természettiszteletet erős kultúrakritikává emelte a festékkel összepacsmagolt papírdíszletben.