Egy északon élő kis nép legendáiból ismerhetjük meg azt az elméletet, mely szerint mindannyiunk lelkében él egy kis OO. Csak alkalmanként mutatkozik meg, és nincs is mindenki tudatában a jelenlétének, bár konkrét bizonyítékaink is vannak a létezésére. Ez a kis OO általában az ellenkező neműek lelkének jellemzőit viseli, szokták OO-nak, vagy OO-nak is nevezni, attól függően, hogy milyen irányban befolyásolja a környezetünk rólunk alkotott képét. Sokszor azért mutatkozik meg egészen konkrét, kézzelfogható formában, hogy segítsen minket a tájékozódásban, sokszor pedig pont ellenkezőleg. OO létezésének tudata egyes esetekben szörnyű gátként jelentkezik, és lehetetlenné teszi, hogy hatása alatt helyesen cselekedjünk. Gyűlöljük és vágyunk rá egyszerre. Többen próbálták már felvenni a harcot ellene, többen próbálnak együtt élni, megbarátkozni vele. Többen próbálták már lerajzolni, szavakba önteni, vagy valamilyen módon ábrázolni, de ez még senkinek sem sikerült. Férfi "Tudod mostanában sokszor úgy érzem, hogy van bennem valami, ami Hozzád hasonló. Vagy csak az egyedüllét savas érzése miatt van így? De mintha ettől vált volna minden olyan nehézzé, és mintha fogalmam sem lenne róla, hogy milyennek kéne lennem. Az álmomra gondolok, melyről nyaralásunkkor beszéltem neked." "De itt vagyok, bízz bennem! Egyébként pedig a lemondás is lehet erényes. - Várjunk csak! Ugyanarról beszélünk?" Nő "A jelenlétem miatt kerültünk olyan közel egymáshoz. De mintha ugyanez tenne lehetetlenné mindent. Vagy csak kételkedővé váltunk, és a kételkedés az akadálya a tettek véghezvitelének? Lehet, hogy mentségekről van szó, nem valódi okokról?" "Elszóltam volna magam? Hallgatlak téged, mert érzem, hogy hozzám szólsz, és te is tudod, hogy szükséged van rám." Kiállítás-megnyitó: 2005. január 13. 19 óra A kiállítás megtekinthető 2005. január 14. - február 10. Nyitva tartás: minden nap 14 - 22 óráig. A kiállítás helyszíne: LUMEN Galéria (KUPLUNK Szabad Műhely és Szórakozóhely) - Budapest, VI., Király utca 46.
