A művész is ember - hirdeti a Molnár-C. Pál Műterem-Múzeum legújabb, Stróbl Alajos szobrászművész életébe bepillantást engedő kiállításának címe, amely egyúttal az intézmény ars poéticájaként is értékelhető. A lakásmúzeumba lépve ugyanis az az érzése támad az embernek, hogy a hosszú évtizedek alkotófolyamata során a falakra, bútorokra rakódott emlékek nem csupán egy művész munkásságának állomásait tárják elénk, de egyúttal annak minden fájdalmát, örömét, egyszóval a műremekek mögött rejtőző embert is.
Csillag Péter, a műterem-múzeum igazgatója, Molnár-C. Pál unokája olyan szeretettel fogad minket, hogy rövidesen valóban otthonos érzésünk támad a festményekkel sűrűn teleaggatott egykori műterem tárgyai közt lavírozva. Itt különösen hangsúlyossá válik a művek családi aspektusa: a nagypapa festőeszközei, speciális - leleményes módon külön a műterem fényviszonyaihoz igazított - szemüvege, vagy éppen a nagymama egykori varróasztalkája mind a festmények, rajzok születésének egyszeri és megismételhetetlen folyamatáról tanúskodnak. Csillag Péter ki is emeli: múzeumuk leginkább a hagyatékkezelő családokkal tartja a kapcsolatot, ebből kifolyólag mindig a művész emberi arcára koncentrálnak, egy-egy tárlat megrendezésekor erre fűzik fel az épp aktuális alkotó történetét.
Ezúttal Stróbl Alajos, Magyarország történetének egyik legjelentősebb szobrászművésze játssza a főszerepet: "a romantika utolsó lovagja", akinek országszerte közel 50 köztéri szobor - köztük a Nemzeti Múzeum előtt látható Arany-szobor, a Budai Várban álló Mátyás-kút és az egri Dobó-szobor - őrzi a keze munkáját. A sajtónak szervezett előzetes megtekintésen a művész egyik unokája, Stróbl Mátyás elárulta: nagyapja nem csak alkotói mivoltában érdemelhette ki "a romantika lovagja" státuszt. Előfordult, hogy hajnalban trombitálva lovagolta végig az Epreskertet (ahol a műterme állt), feleségének pedig - a ház úrnőjeként - fehér kendővel kellett neki integetnie. Az Andrássy úti Mintarajz-tanoda tanáraként hatalmas mulatságokat, álarcosbálokat és reneszánsz malacsütést szervezett, ez a fajta művészi énje emellett ünnepélyes temetések megszervezésében is megnyilvánult. Népszerűségét nagyban megalapozta a tény, hogy a magyar szobrászok közül neki ült először modellt Ferenc József, aki később is egyik kedvenc alkotójaként tekintett Stróblra.
A Stróbl család mindennapjai nem csak a sztereoképeken, hanem egyéb alkotások révén is megjelennek: a szobrászművész sok esetben családtagjait örökítette meg - a kiállítás emellett nővére, Stróbl Zsófia festményeiből is válogat. Különös időutazás egy furcsamód rögtön az otthonosság érzetével megajándékozó múzeumban: erre szokás mondani, hogy "ezt látni kell".
