Az itt bemutatott képeken az emberek tüntetnek, táblákat cipelnek és zászlókat égetnek, valaki még egy Molotov koktélt is elhajít. De miért is tüntetnek ezek az emberek? Milyen jelszavakat mantrálhatnak? Erre viszont nem ad magyarázatot Kupcsik. Nincs támpont sem a helyszín, sem pedig a megjelenített háttérproblémák megoldásához. A zászlók üresek, ugyanúgy, mint a táblák, mindenki képzelje oda saját frusztációját. Ilyen világban élünk, mondhatjuk, az emberek elégedetlenek a világ szinte minden szegletében, viharosan kezdődik a harmadik évezred. Kupcsik festői módszere is igazodik témaválasztásához. A helyszínek szürkén semlegesek, az alakok gyakran sematikusak, csak az arcok hordoznak néhol valami személyes szenvedélyt. Kupcsik visszatért a nagybetűs festészethez, a tőle eddig megszokott, leginkább számítógépes nyomatokra hasonlító, tiszta festmények után meglepetés ez az új sorozat. A lobogó zászlók megformálásában a festői felszabadultság érezhető, az alakok szabálytalanok, az ecsetvonások jól felismerhetők, néhol szinte durvák. Gyakoriak a referenciák klasszikus festményekre illetve beállításokra, például Delacroix Szabadságára. Kupcsik szemmel láthatóan művészetének egy olyan állomására érkezett, ahonnan témavásztástól függetlenül sok meglepetésre számíthatunk még. A tárlat megtekinthető: Deák Erika Galéria - 1061 Budapest, Jókai tér 1. Nyitva: szeptember 12. és október 18. között, szerda-péntek: 12-18 óra, szombat: 12-15 óra
