KUT-tárlat a Magyar Nemzeti Galériában

A tárlat az 1924-1934 között készült művekből válogat, mely magában foglalja a megalakulástól 1926-ig terjedő Vaszary János vezetése alatti periódust, majd az 1926-1932 között a Rózsa Miklós művészeti igazgatóságával jellemezhető szakaszt. 1934 pedig egy potenciális végpontot jelöl, amikor az alapító törzstagok mellé egy ütőképes fiatal generáció zárkózott fel, és biztosította ezáltal a csoport megújulásának további lehetőségét. A szabadszervezetű társaság törzstagjai - Beck Ö. Fülöp, Bornemisza Géza, Czigány Dezső, Egry József, Kmetty János, Kozma Lajos, Márffy Ödön, Medgyessy Ferenc, Perlrott Csaba Vilmos, Rippl-Rónai József, Szobotka Imre, Szőnyi István, Vaszary János és Vedres Márk - a legkülönbözőbb, általuk progresszívnek tekintett irányokat képviselték, közös volt bennük, hogy művészi kiindulásuk a 20. század eleji francia modernizmusból, elsősorban a Cézanne és a fauves-ok által képviselt irányokból, illetve a kubizmusból eredeztethető. A KUT-nak nem volt egységes célkitűzése, szorosan vett művészi programja. Ez abból is következett, hogy az alapítók az egymás iránti tolerancia mellett saját útjukat próbálták járni, egyéni stílusukat kifejleszteni. Mégis közös vonás, mely az összes kiállított műről elmondható, hogy a tagok mindegyike a dekoratív komponálást, az erőteljes festőiséget tartotta a legfontosabbnak. Az izmusok által felszabadított ábrázolási technikák szabad alkalmazása, gazdag kolorizmus és az ornamens használata jellemezte őket, mely mögött ugyanakkor eltérő szemléletmódok húzódtak meg. A KUT, mint egy nagy gyűjtőtégely lényegében mindent magába fogadott, ami a naturalizmus és az absztrakció közötti skálán helyezkedett el. A kiállítást rendezte Kopócsy Anna és Zsákovics Ferenc. A tárlat megtekinthető március 15-ig a D épület III. emeletén.